Az Év Pincészete díjat a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa, a Magyar Bor Akadémia és a Magyar Szőlő- és Bortermelők Szövetsége alapította 2002-ben, hogy elismerjék vele a a magyar borászatban irány- és mértékadó pincészetek munkáját. 2008-ban az első helyet, és így a díjat, a kisharsányi (de tulajdonképpen villányi) Vylyan szerezte meg, második a Tokaj Kereskedőház Zrt., harmadik a neszmélyi Szöllősi Pincészet lett.
A díjátadót a Four Seasons Hotelben, a Gresham palotában tartották, és bár Kántorbandi régóta ácsingózott arra, hogy személyesen is bemérje a FS kosztját, mellette pedig megszorongathassa Debrecezni Mónika birtokigazgató és Ipacs Szabó István főborász kezét, ehelyett inkább a fogorvosi széket választotta, a borok okozta édes zsibbadást felváltotta pár injekcióra, és cseppet sem édes, ámbátor igen hasznos zsibbadásra. Amíg tehát Kántorbandi, és különben kiváló fogorvosa gyökeret tömtek, addig a jónép a Greshamben tapsolt.
És milyen igazuk volt. Debrecezni Mónika és Ipacs Szabó István átvették a díjat Tornai Tamástól, a Magyar Szőlő és Bortermelők Szövetségének elnökétől, mindenki gratulált, mosolyogtak, örültek. Ne értse félre senki az enyhén ironikus sorokat, tényleg van miért örülni, a Borravaló kis csapatának pedig régóta szimpatikus sok minden, amit a Vylyan csinál. Hanem Kántorbandi a fogorvosi székben közben azokon a mondatokon elmélkedett, melyeket Debrecezni Mónika fogalmazott meg nem is olyan régen, amikor kiderült, hogy ők nyerték a díjat. Azt mondta:
„A magyar borok ugyan egyre jobbak, de a világban nincsenek divatban. A nagyobb bortermelő országok jóval előttünk járnak. Hosszú és küzdelmes út lesz a magyar termelők számára, amíg bekerülünk a nemzetközi körforgásba.” Hmmm… Mintha csak azokat a gondolatokat zanzásítanánk, melyeket a nagy borversenyek, borkiállítások alatt fogalmazott meg a Borravaló csapata. Érti már a kedves olvasó, hogy Kántorbandinak miért nem volt felhőtlen az öröme (azon túl, hogy a kedves doktor az egyik ideget épp feltekerte egy vékony tűre, majd hirtelen mozdulattal kitépte)?
Debreczeni Mónika más szavai is eszébe jutottak Kántorbandinak: nyáron a média harsogott egy villányi borhamisítási ügyről, és hát persze, persze, hogy úgy tálalta este az összes csatorna, hogy abból egyértelműen azt lehetett levonni, hogy hamisítják a bort, pedig dehogy. Arról volt szó, hogy a borminősítők ellenőrzésén a termékek 40 százaléka valamilyen adminisztrációs hiba miatt lett elmarasztalva. Hamis bor nem volt. Debrecezni Mónika szerint azonban az egész ügy tálalása nem volt véletlen, szerinte mostanában trend, divat lett Villányt szídni. Szerinte komolyabb szintre lépett a hazai belső háború a régiók, borászatok között. Ha ez így van, elmélkedett a kipöckölt szájú Kántobandi, miközben a nyálelszívó halkan szörcsögött, akkor az imént említett út a nemzetközi elismerés felé még küzdelmesebb lesz, mint gondoljuk.
Na de elég a baljós gondolatokból, mégiscsak az öröm napja a mai, gondolta a lezsibbadt fejű Kántobandi, ahogy elhagyta a fogorvosi rendelőt. Hazatérve kipattintott egy üveg Montenuovo 2006-ot (Cabernet Franc, Merlot, Zweigelt), hogy emelhesse poharát ő is a Vylyanra. Debreczeni Mónikát egyébként meglepte, hogy ők kapták a díjat. Marha szimpatikusan azt nyilatkozta, hogy az ő értékelése szerint ők az út elején járnak, valaminek a kezdetén. Hát kezdetnek nem rossz.
Korábban:
