Évről évre ahogy közeledik a november, egyre inkább észreveszem magamon, hogy kezdem megszeretni az újborokat, a Szent Márton-nap körüli eseményeket.
A borok persze zabolátlanok, akár nyersnek is hathatnak és általában egyszerűek, jó ivásúak. Talán pont ez az, ami megfog benne, nem kell sokat gondolkodni, szálazgatni: csúszik. A Vylyan egyrészt évről-évre egy izgalmas grafikai pályázathoz köti saját Beaujolais-jának (Bogyólé!) megjelenését a címkét illetően, másrészt még nem volt olyan év, amikor csalódnom kellett volna és ne lett volna a legjobb újborok között ez a zweigelt-portugieser házasítás.
Még a dög nehéz és feledni való 2010-ben sem, mert valahogy akkor is sikerült jól felhangolni és az általánosan metsző savú mezőnyben jónak hatott. Az ár miatt persze fanyalgok, mert valahol ezer forint körül lenne igazán jó móka, ma már ezerötszáz felett jönnek ki a nagyobb pincészetek a rozékkal, portugizikkel. Nem baj. Idén a melegebb karakter, fűszeres, frissen zúzott meggyes aromák, érett alapanyag, alig-mennyiségű puha tannin, jó szerkezet határozza meg ezt a bort. Határozott, de nem reszelős. Alkoholja tizenkettő és feles. Ugorjunk fejest a novemberbe. Ahol 1800 körül kapható, ott a hangulatra is tekintettel négy csillag.
