A minap Öcsém kerek évfordulóhoz érkezett, én meg az időt láttam elérkezettnek kirántani pár palackot a nagyobbik borhűtőmből, aminek a mélye sok elfeledett palackot rejt. A két szekszárdi csúcsküvé összekóstolása több tanulsággal is járt, mind a stílust, mind az évjáratokat illetően.
A borok ma már nem kaphatók kereskedelmi forgalomban, talán a 2006-os az aktuálisan beszerezhető, előbbi 9-10000 Ft között, utóbbi már 4-5000 Ft-ért (ha jól emlékszem a Grádus volt már drágább is). Az üvegek nagyrészt első este kiürültek, de másod és harmadnap is előkerültek a maradékok, okulásul. Összegzés.
Takler Regnum 2003
Informatív címke: 37,5-37,5% CF-M, amit 15% CS és 10% KF egészít ki. Sötéten – szinte feketén – hömpölyög a pohárban, koronája épp csak gránátosodik kissé. Az első szippantás is igazolja, hogy a bor minden valószínűség szerint jó állapotban találtatik. Ami azonnal érezhető, az a forró év a karakterben, valamint a törekvés, hogy már az illat is lehengerelje, elkápráztassa a „pince-nagy-házasítása” érzésére ácsingózó borisszát.
Feketeribizli és annak mindenféle állagú változata (friss, dzsemes és aszalt) váltakozik: egészen újvilágias, ha erre figyelünk. Persze jönnek szépen a rétegek mögötte, némi csoki a hordóból, enyhe földesség. Nehéz illat, megfelel az elvárásoknak. Szájban fekete, aszalt gyümölcsök, határozott alkohol enyhe konyakosság formájában (15,5%, de kettőt letagadhatna), nem tehervonat méretű, inkább csak hosszúságú test.
Amit ki kell emeljek az a példás tanninstruktúra. Van bőven benne, de teljesen sima, csak a korty végén érezni és szépen egészíti ki az itt már inkább csak lekváros állagú gyümölcsösséget. A hordó nem uralja el az összképet, hosszan megmarad a szájban, bár nem „igazán” hosszú. Egyetlen gyenge pontja az enyhe savhiány és ami volt benne, mára az is eléggé lelágyult. Másod és harmadnapra szépen élt a bor, összeomlásról szó sincs.
Sebestyén Grádus 2002
Csak annyit tudunk meg, hogy sorban CF-CS és M. A pohárban egészen fekete, nagyon vékony barna korona öleli. Első szippantásra temettem a bort, mert az oxidáció egyértelmű volt. Aztán szépen magára talált, de itt a fekete gyümölcsök helyett a fűszerek érdekes játéka tudta felülírni az oxot.
Paprika és bors, aztán egy szép bőrös-meszes alapra építkező illatfelhő, ami azért nem teljesen tisztult ki. A kortyban először nyers őrölt kávé, szikár textúra, csipkebogyó, cassis, semmi kesernye (példás 13,5% alkohol). A savai – és ez az értékelés sarokpontja lesz – teljesen rendben vannak, szinte citrusossá teszik a lecsengést.
Viszont ez a citrusosság nem zavaró és feltételezem, hogy korábban ez a lecsengés jó fűszerekre és friss gyümölcsökre épített, amit csak alátámasztott ez a bő savmennyiség. A bor meglepően hosszú, úgyhogy nem marad le túlságosan a Regnumtól, sőt inkább azt mondanám, hogy teljesen másról szól, így az összevetés végeredményben felesleges.
Mindkét bor egy-egy értelmezése Bordeaux-nak Szekszárdon, ízlés szerint négy, vagy akár öt csillagot is kaphatnak, nem kenyerem a túlextraháltságon, vagy nyolc év utáni balanszhiányon fanyalgás, mert ezek a borok véleményem szerint azt az ízlést, amelynek készültek, tökéletesen kiszolgálták és pontosan azt tudják, amit vártak tőlük és nekem sem okoztak csalódást.
