Az alkalmi borturista 2.

Paarl felé vesszük az irányt, hatalmas szőlőültetvények között vezet az út. Minden boros kiadvány azt ígéri, hogy csodálatos a táj, jók a borok és barátságosak az emberek. Ebből kettő tökéletesen stimmel.

(Vendégírás sorozatot közlünk: Czakler Márton nemrég járt Dél-Afrikában. Billentyűzetet ragadott és az eredményt elküldte nekünk. Második rész)

Fairview Wine Estate a Back család harmadik generációjának birtoka, ők 1937 táján vették át a korábbi tulajdonosoktól. A hetvenes évek közepén felpörgették az üzemmenetet. Nem csak borokat, (kecske)sajtokat is készítenek, meg minden mást, amit a gazdaság ad, lekvárokat, csatnikat, pékárukat. Címerükön szőlész díszeleg egy kecske társaságában.

Óriási épületegyüttesben fogadják a vendégeket, többféle borkóstolási helyszínnel, de közülük választani erősen pénztárcafüggő. Naná, hogy mi a központi közös helyiségbe nyomulunk. Ez is csillogóan és praktikusan berendezett, több borpulttal. Mögöttük készséges borfiúk öntögetik a kuncsaftok poharába a listáról kért borokat. Pontosan hatpohárnyit, de nem csinálnak kabinetkérdést belőle, ha a delikvens nem éri be ennyivel. Kör alakú pultnál zajlik a 15-20 féle valóban kitűnő sajtok ízlelgetése. Grátisz, a többség úgyis vásárol belőlük.  Kitűzőm szerint aznap a 224-dik (délelőtt 11 óra van) látogató vagyok. Ennyit a forgalomról. Most két borról, a többiről ne essék szó.(Az árak nagyjából megadva, forintra átszámolva zárójelben.)

The Goatfather 2011 Az itáliai hagyományokra és fajtákra építik, ami belefér onnan, Sangiovese, Barbera, Cabernet Sauvignon és Nebbiolo. A címkén humorosnak szánt nevéből adódóan, persze, hogy kecskefej vigyorog. Az összetétel arányairól semmi, azt mondják, családi titok. Esetenként az évjáratot is alig sikerül itt kihúzni a borfiúból. Rubinvörösnek látom, illata, íze gyümölcsös, élénk savakkal, kellemes lecsengéssel. Közepesen súlyosnak gondolom. (1800)

Fairview Durif 2010 Csapjunk a közepébe. A legdrágább és a legjobb bor a kóstolólistáról. Asszondja a másik, kedvesebb borfiú, hogy a fajta Franciaországból származik petite shirázként, de Amerikában lett igazán népszerű. Az ebből készült borban erősebbek a savak, érzékelhetőbb a tannin, nem szólva a magas alkoholfokról. Ez utóbbi esetünkben 15 fok, de nem tűnik annyinak, a savakat meg a tannint pedig bársonyosabbra szelídítették. Mélyvörös, illata, íze is a shirázra hajaz, szeder és csokoládé, telt kortyok, hosszabb utóízzel. (3000)

A kedvesebb borfiú kérdezi, milyen nyelven beszélnénk feleségemmel. Felvilágosítjuk, de korábbi tapasztalatokból okulva, megadjuk a telefonos kérdés válaszát is, Európában van. A fekete fiatalember (mindegyik borfiú az) elmosolyodik, majd egy előkészítő jobbegyenes után, Tokaj mondja, könnyed balhoroggal, félperces értekezés a kadarkáról, padlóra küld bennünket. Dagadó honfiúi kebellel foglalunk helyet Terry mikrobuszában.

Irány Franschhoek, ahol a hugenotta emlékmű előtt suhanunk el. Rengeteg a borászat és étterem, a Le Quartier Francais Michelin csillagos. Kis csapatunk nem idetart, beérjük egy szolidabb árnyas teraszossal. Itt Terrytől megtudjuk, hogy nem ő a Mikulás, magyarul a kávé fakultatív. Babotie-t eszem, ami idevaló étel (lásd még lecsó, ahány vidék annyi szokás), itt darált marhahús, élénk fűszerekkel, erre tojásrántottát simítanak, citrom- és narancskarikákkal.  Hozzá curry porral kevert rizst halmoznak egy másik tányérra, sok salátával. A ház veresborát kapjuk, itthoni szlengben, jó kis ivóbor.

Fel a hegyre és máris a Dieu Donne Vineyards pázsiton elhelyezett egyik asztalától bámuljuk a pazar kilátást a völgybe. Egy francia-mauritiusi üzletember kereste a gyökereit Dél-Afrikában, aztán megtalálta. Ezt a borászatot is 1987-ben. A régi ültetvények melletti telepítésekkel és egy dél-afrikai borász szerződtetésével kezdődtek el az új idők. Miközben a francia hagyományokra igyekeznek támaszkodni. A címerben a francia trikolor és a keresztes hadak keresztje.

Méthode Cap Classique 2010 A francia hagyományokból következik, hogy itt is pezsgővel indítunk, palackban erjesztett chardonnay. Klasszikus készítési mód, limitált tétellel. Egyébként szinte mindenhol nyomják a buborékost. Rendben van, jólesik. (3000)

Merlot 2010 Tizenhat hónapig volt tölgyfahordóban, illatával nincs baj. A színét nem látom ragyogónak, de az első korty testessége, gyümölcsössége reményt keltő, viszont utána nekem nem áll össze az ígért tanninos struktúra. Az is lehet, hogy nincs érzékem a merlot-hoz, vagy nem ittam még igazán jót. (3000)

Cabernet Sauvignon 2009 Terry nagyon kapacitál, hogy kóstoljam meg. Értelemszerűen ez sem vékony bor, sőt. Színében mélyvörös, illatában bogyós gyümölcsök, ízében dettó, plusz fűszeresség. Az alkoholfoka 14-es, nem vág nyakon, viszont a végén enyhén bekúszik a paprika, nem zavaró, de van. Kicsit hűvösebb a nyári klíma. (3000)

Ülünk, mint az iszap. Nincs tömeg, a táj tényleg fantasztikus. Élvezzük a februári utószezon egyáltalán nem bágyadt napsütését. A holland pár meséli, hogy egy hónapot töltenek itt Dél-Afrikában. Nemrég házasodtak össze, mielőtt elkezdik a polgári életet, kicsit utazgatnak. Martinique-ról érkeztek. Terry forszírozni kezdi az indulást, a beígért hét órából már csak kettő van vissza. Neki akkor lejár a munkaideje, de ezt nem mondja ki. (Folyt. köv.)

Minden vélemény számít!