Az olaszrizling szerintem is

Igazán nívós, rendhagyó eseményen volt szerencsém részt venni minap, a nemrég átadott Jásdi pincészet éttermében: huszonpár, főleg Balaton környéki (de akadtak kivételek) borász jött össze, hogy megmutassák egymásnak, és a szűk érdeklődői körnek, hogy az ő értelmezésükben milyen is az olaszrizling.

Jásdi Istvánnal még tavaly nyáron beszélgettünk arról, miért is olyan mostoha a hazai olaszrizling helyzet, egyáltalán, mostoha-e? Ez a mindenhol megtalálható fehérszőlő sok helyen hozamra mért olcsó és híg fehérbort ad, máshol koncentrált, zamatos legendákat faragnak belőle. Nos, nyilvánvalóan ezzel így semmi gond, kérdés, hogy ki milyen módon értelmezi a fajtát, felismeri-e benne az erőt, mellyel a terroir meg tudja mutatni magát, és a fajtajelleggel együtt, harmóniában tud egyedit alkotni.

Szóba került Matt Kramer is, aki a 2011-es Pannon Bormustra zsűritagjaként olyat talált mondani az eseményt követően, hogy az olaszrizling lúzer fajta, nem érdemes vele foglalkozni, jó bort úgysem ad. Akkora már Jásdi István egyszer megszervezte Az Olaszrizling Szerintünk eseményt, ez a krameri fordulat – a borásztársaktól érkezett elismerések és méltató szavak mellett – csak újabb lökést adott neki, hogy második kiadásban is megszervezze a páratlan kóstolót.

Páratlan két dolog miatt is. Az egyik az, hogy ennyi borászt egyszerre, egy helyen, tömeg és vásári hangulat nélkül nehéz összehozni, ráadásul úgy, hogy mindenki beszél magáról, a pincéről, a szüretről, a borokról, amiket hozott, az olaszrizlingről általában. Ezzel egy rendkívül tanulságos fórum alakult ki. A másik pedig pont a hozott borok: mindenkinek kettőt szabadott hozni, egy 2011-est és egy kedvencet, persze a szabályok nem voltak kőbe vésve a mennyiséget illetően.

Mi pedig – Kling Józsival és Albert Gazdával – kiemelt pozícióban arra voltunk hivatva, hogy végigcsócsáljuk a borokat és tanuljunk, tapasztaljunk, figyeljünk. (Legalábbis én így értelmeztem a meghívást, szerintem ők is.) Először a 2011-es sort kaptuk, alant a jegyzeteim, melyek nincsenek bő lére eresztve, csak címszavakkal dolgoztam – a teljes képre koncentráltam inkább.

Jásdi 2011

A Csopaki Rizling friss, üdítően primőr illatú, sok tutti-fruttis jeggyel. Szépek a savak, mindennapi bornak kitűnő.

Homola Pince 2011

Hordóminta. Két dűlőt házasítottak, ebből egyik a Sáfránykert, ez 70-es évekbeli telepítés – a másik 4 éves ültetvény. Meleg, fülledt, tipikusan olaszrizlinges illat. Erőteljes savak, vibráló citrusosság, keményebb, karakteres, koncentrált bor.

Söptei 2011

Hordóminta. Szeptember 22-23-án volt a szüret a csopaki szőlőkben, várható palackozás márciusban lesz. Szép, egyenletes bor, nem azért készült, hogy különösebb nyomot hagyjon.

Szent Donát Kishegy 2011

Ez a pince alaprizlingje. Márgás és dolomitos talaj, némi lösszel. Az ültetvény 80 éves (!). Reduktív technológiával készült a bor, 1.5-2 kilós korlátozással. Nagyon koncentrált, zamatos.

Szent Donát Szitahegy 2011

1 kilós terhelésű, bakműveléses ültetvény, Csopak Füred felőli oldalán található. 8000 tőke / hektár. Ennél a bornál már részben fahordós érlelés volt. Szép savszerkezet, koncentrált, olajos cucc. Nagyobb test, olaszrizlinges illatok vegyülnek ásványokkal. Grépfrútos citrusosság. Erre odafigyelni.

Figula 2011

A pince alaprizlingje. Zártabb, zöldes illat, némi ásvány érezhető. Grépfrút és friss alma, sima savak, gyorsan kívánja az újabb koryot. Nothing special, de pont ezért készült, alap bornak.

Petrányi 2011

Minta még ez is. Élénk zöld szín, nagyon koncentrált, friss virágos, gyümölcsös, ásványos illat. Szép harmónia test, sav, alkohol, sav szinten. Odafigyelni rá.

Istvándy Tótihegy 2011

Tartályminta. A 3-4 gramm maradékcukor azonnal kiérezhető. Negédes történet, parfümös kicsit gejl, behízelgő nyalánkság.

Szeremley 2011

Ez a pince szupermarket bora. Elég sok a maradék szénsav, pezseg nagyon. Citrus, kis kesernye, ennyi.

Szarka Gyula Szent György-hegyi 2011

Gyula valójában inkább zenész, de nemrég vett egy kis szőlőt a hegyen. Ez az ötödik szürete (ha jól emlékszem). Hagyományos módszerek, technológia nuku. Marcipános illat, ásvány a háttérben, pörkölt magos jegyek. Nem rossz ötödik bornak.

Kürti Márkóvölgyi 2011

Szabolcs, a Jásdi-pince borásza saját borával is előrukkolt. Kis pince a felvidéken, még amolyan szerelemgyerek. Reszelt almás illatok, némi narancs. Almasav bomlás előtt van még, a végén némi keserűség üti fel a fejét.

Bott Frigyes 2011

Október eleji szüret volt Muzslán, finomseprőn tartották a bort. Illatban és ízben is vannak friss gyümölcsök, citrusnak például lime, szép, könnyen itatja magát.

Bussay 2011

8000 tőke / hektár, 1 kiló alatti terheléssel. 1200-as fahordókban érik a cifra rizling klónból készült bor. „A legjobb borászkodás az, ha a fejedben van minden, de nem használsz semmit belőle” – mondta a bor ismertetése közben Bussay doki. Amit így jellemeznék: zamatbomba. Odafigyelni rá.

Györgykovács 2011

Ez ott van. Somló hihetetlen eleganciával tör át a gyümölcsökön, nagyon harmonikus, összecsiszolt, kiemelkedő bor. Nagyon odafigyelni rá.

Légli Banyászó 2011

Löszös-agyagos talaj, október 6-i szüret. Ottóéknál nincs forgalmi bor, meg belépő bor, meg biznisz bor, mondja ő. Ez van. Gyümölcsös, jól iható.

Figula Sóskúti 2011

Utoljára 2006-ban volt dűlő szelektált boruk, ez most nagy anyag lett, megérdemelte. Nagyon koncentrált, a gyümölcsökben narancsos-mandarinos jegyek, kapros fűszeres felhangok illatban. Odafigyelni rá.

Feind 2011

4 gramm maradék cukorral ez is behízelgő bor, ráadásul illatbomba is. Őszibarack és fehérhúsú gyümölcsök, szájban pezsgő szénsavasság. Negédes.

Laposa 2011

Hordóminta. Olaszrizling válogatás, tartályban erjedt, most ászokban érik. Szépen érződik a badacsonyi bazalttörmelék, nem olyan karakteres, mint Somlónál, mégis egyértelmű.

Szászi Endre 2011

Szigligeti rizling, a Kabócás terület alatti szoknyáról. Nemes olaszrizling klón ültetvény, nagyon szép, koncentrált, csupa gyümölcs, déligyümölcsös, ásványos, édesfűszeres, ízben kandis gyümölcsös bor. Odafigyelni rá.

Gál Lajos Kántor-tag 2011

Az ültetvények 4000 tőke hektáronként, erről 30 mázsa lesz. Riolittufás barna erdőtalaj, magas agyag és mésztartalommal. Elsőre azonnal a Golden Delicious alma ugrik be, de vannak körtés jegyek is. Emellett parfümösség és friss zöldfűszerek. Hoppá. Odafigyelni rá.

Jásdi Siralomvágó 2011

Hozza a formát a Jásdi ház bora. Hallatlan elegancia, szép koncentráció, ásványosság. De nem akar letaglózni. Minden a helyén van, nekem ez lenne a „csopaki mérce”.

Tornai 2011

Hordóminta. Szeptember közepi szüret, fahordós érlelés. Somló ásványossága, fahordós fűszerek, koncentrált, gyümölcsös bor. Még sok a fa, de szép lesz.

A 2011-eseket lezárva volt miről beszélgetni a serpenyős krumpli és csülök mellett. A tanulság az volt, hogy a tavalyi, jól sikerült eseményt sikerült továbbvinni, a legtöbb borász egyetértett abban, hogy sokat rágódtak a tavalyi tapasztalatokon, beleépítették munkájukba. Ha nincs is olyan, hogy sztenderd olaszrizling, abban egyetértettek, hogy nem is kell: azt az egyensúlyt kell megtalálni, ahol egyszerre tud kifejezésre jutni a fajta, a terrori és a pince, borász stílusa.

Annyi biztos, hogy jó úton halad az olaszrizling itthon, és korántsem lehet selejt fajtának nevezni, bár kétségtelen, hogy erre akár rá is szolgálhatna, egy sebtiben, szupermarketből összeállított sorral. Van még tehát min dolgozni, hova továbbmenni. Annyi bizonyos, hogy a fenti 2011-es sor minőségen felüli volt, az alapborok is átlagosnál szebbek – de hát ennyivel tud többet egy jó évjárat egy rosszabbnál. Az is igen figyelemreméltó, hogy ennyi borász együtt építő vitát, beszélgetést folytatott, megcsillantva a reményt, hogy mégis túl tud lépni a szakma a kicsinyes, személyeskedő vitákon.

Ezt bizonyította az is, hogy sokan a kedvenc sorba 2010-es bort hoztak. Meg szerették volna mutatni, nekik mi sikerült az igen cudar évben, és meghallgatni azt, mit mondanak rá a többiek. Komoly próba. Ezekből én kettőt, a Szent Donát pince és Györgykovácsék borát emelném ki, előbbi a Nagykút dűlőből, rendkívül fajtajelleges, illatban kissé kalmopirines, almás citromos, mézes, frissen kaszált füves, utóbbi a 2011-es harmóniáját felcsillantó, annál azért szikárabb, ásványos-sósabb, de nagyon izgalmas bor.

A kedvencek közül még dobbant a szívem a 2009-es Gál Lajos Kántor-tagnál, Bott Frigyes 2008-as válogatásánál, Bussay doki 2008-as Csörnyeföldjénél, mely szerinte a „rohadék kapatörő” dűlő gyermeke, már-már rajnais petrolossággal, a 2006-os Laposánál, és a szintén 2006-os Szászi Kabócásnál, mely nemrég a biobor verseny győztese is lett, és a 2008-as Jásdi Siralomvágónál, melynél nem tudok szabadulni attól az érzéstől, hogy Jásdiéknak sikerült megfogniuk Csopak lényegét.

Óriási élmény volt. Remélem jövőre is ott lehetek, hajrá olaszrizling!

Hozzászólások

  1. europai mondta

    Nagyszerű cikk! Kramer véleményét már hosszú évek óta osztom, de a 2011-es Györgykovácsot azért be fogom szerezni, mint mindíg.

  2. BZoltan mondta

    Az olaszrizlinget lúzer fajtának tartani végtelenül ostoba korlátoltság.

    Nincs még egy olyan olyan fajtánk van amelyik ennyi borvidékünkön ilyen sokféle stílusban tud nagyszerű bort adni.

    Matt Kramer nettó szakmai baromságot mondott a Pannon Bormustra utáni interjúban. Ugyanis azt mondta, nem érti hogy az alacsony ár és a magas termés közgazdasági logikáját leszámítva miért akarna bárki olaszrizlinggel foglalkozni. Nyilván nem tudja, hogy a a magyar piacon igen komoly áron is elfogy az a nagyon kevés minőségi olaszrizling.

    De ott derül ki, hogy Kramer úr fű a témához, hogy ugyanakkor lelkesedik a juhfarért. Én is.
    De komoly összegben is hajlandó lennék fogadni, hogy nincs olyan borász/borjedi/sommelier/fogyasztó a világon aki a pénzfeldobásos módszernél jobb valószínűséggel tudna 10 somlói, felesbe olasz és juhfark sorból tudná eltalálni a fajtát.

    Az olaszrizlinggel amúgy nagyon komoly problémák vannak. Az egyik az, hogy kérdezzen meg bárki bármilyen borász vagy boros szakembert, hogy mi az olasz fajtajellege. Kivétel nélkül mindenki említeni fogja a rezedát :) Ez után kérdezzük meg az illetőt, hogy látott-e avagy szagolt-e már rezedát. Próbaként lerakhatunk 10 növény képét az illető elé, hogy ismerje fel a rezedát. Ide a rozsdás bökőt, hogy vicces eredményt kapnánk.

    Dolgozni kell az olaszrizlinggel. Csinálni belőle a tisztességes bort évről-évre. Akár fröccsalapot, akár penge szárazat, akár maradékcukrosat. Tisztessége szőlészeti és beavatkozás (fajélesztő) nélküli borászati munkával. Aztán majd 15-20 év múlva okosabbak leszünk.

    Addig meg tudni kell akármilyen feketeöves szaktekintély véleményének megalapozottságát megkérdőjelezni.

  3. Kántorbandi mondta

    @ BZoltan: :) én még sosem írtam/mondtam rezedát… ha megnézed a leírásokat, annyit tettem oda, hogy “nagyon fajtajelleges”. ezzel együtt igazad van, én ezt a megfoghatatlan dolgot inkább mandulás-marcipános illatnak szoktam definiálni, ami átcsaphat kamillás, kalmopirines illatba. ha már re kezdésű kellene, akkor már inkább rebarbara. :) a többiben egyetértek. azért ilyen fontos ez az esemény.

  4. BZoltan mondta

    Jaja, tudom, hogy te nem szoktál rezedázni :) ami becsülendő.

    A mandulás, barackmagos utóíz az egyértelműen olasz fajtajelleg. De tényleg, rebarbarásba is futottam már bele, de ha jól emlékszem akkor inkább balatoni olaszokban.

    Nekem tetszik Jásdi úr “mozgalma”, de még jobban tetszene, ha a nála összesereglő neves bortermelők egyenként elmondanák a nyilvánosságnak is, hogy ők konkrétan mit gondolnak az olaszrizlingről.

  5. BZoltan mondta

    @ Kántorbandi:
    Jól mondja Hegyaljai, ha meghívnak valahova és ráérek akkor én szívesen elmegyek. De tény, hogy én a szakmában “gyütment” vagyok és örök outsider. Szóval nagyon nem számítok arra, hogy szakmai körökben bárkit is érdekelne a véleményem. A piaci jelenlét és a borok nem sokat számítanak, inkább az, hogy kinek a cimborája is az ember. Sok szempontból ez persze érthető is.

    Olaszrizling témában egyébként én a Losonci Bálintot is olyan termelőnek tartom akit csak olyan ember hagy ki aki direkt nem akarja az ő véleményét hallani.

  6. hegyaljai mondta

    A “Furmint Február” egy kiváló marketing ötlet volt néhány évvel ezelőtt, mely ma már cunamiként árad szét nem csak a blogszféra hanem a borklubok, a gasztronómia egészén. Beszélnek a fajtáról, és beszélnek a borról is, ami ugyan nem teljesen egységes, de nem is “4 éves Ó-Furmint”.
    Szerény véleményem szerint az Olaszrizling termelők is túl vannak már a házi feladataik zömén, most már nekik is ideje lenne egy marketing ötletbe belekapaszkodva a közbeszéd centrumába vonni fajtájukat. Egyébként siessenek, nehogy a Kadarkások, vagy mások megelőzzék őket!

  7. BZoltan mondta

    @ hegyaljai:

    Én nem hiszem, hogy verseny lenne a fajták között, vagy tartani kellene attól, hogy az egyik fajta megelőzi a másikat. Bőven elfér a naptárban az összes fajta.

    A Furmint Február kiötlőinek és szervezőinek legnagyobb poénja pedig az, hogy a gasztróban és a boros piacon hagyományosan uborkaszezonnak számító tél végi pangásba bepozicionáltak egy olyan eseményt ami megmozgatja a fogyasztókat. Okos alapkoncepció, ügyes kivitelezéssel, jól kommunikálva. Le a kalappal.

    Ezzel együtt én nem látom a fajtakérdések helyzetét olyan rózsásnak. Tudom, hogy nem leszek népszerű a véleményemmel, de szerintem sem a Furmint sem pedig az Olaszrizling termelők nincsenek túl a házi feladaton. Talán egy tucatnyi termelő belefogott már, de még messze nem tartunk ott, hogy jelentős (!!!) területeken tiszta fajtaborok születnének.

    Masszív háddekéremezés és nadeazértezés kezdődik ha véletlenül valaki ki meri ejteni a száján, hogy a fajtakutatások ott kezdődnének, hogy elfelejtünk egy sor olyan szőlészeti, borászati technológiát amiknek _NEM_ a termőhely és a fajta felfedezése a célja, hanem a költségcsökkentés és az időre adott stílusú bor elkészítése. Akkor meg miről is beszélünk?

    Tényleg furmint az a furmint? Tényleg olasz az az olasz? Nem csak egy a megmondóemberek, véleményformálók által beprogramozott piac elvárásainak kielégítésére céltudatos stílusban készült kereskedelmi termék?

    Egy alapkutatás szakszerű és tárgyilagos elvégzése szerintem csak úgy lehetséges, ha a piac dinamikáját pár évre félretesszük.

    A Furmint ebből a szempontból előrébb jár, mert a Furmint (mondjuk ki végre egyenesen) lényegében csak Tokajról szól. Koncentráltan egy helyen vannak a fajta művelői, folytonosabb és jóval nagyobb időre tekint vissza a furmint múltja mint bármely másik fajtáé. De ez csak egy előny amit idővel a többi fajta be tud hozni.

    Csak hát nemcsak földrajzilag vannak nagyon-nagyon távol egymástól a termelők.

  8. akov mondta

    …pont ezért kellene az olaszrizlingnek is valami hasonló fórum.

    Idekívánkozik Kramer egy másik megállapítása (egyik könyvében olvastam nemrég): egy fajtában egy vidéken csak akkor keletkezhetnek igazán kiemelkedő tételek, ha a telepített terület és termelők száma túllép egy kritikus tömeget. Nyilvánvaló és logikus. A telepített terület olaszból nálunk megvan, viszont a minőséget produkáló, kutakodó termelők számát érzem alacsonynak.

    A Furmint Február szépen mutatja, hogy van sok kiváló bor és sok nagyon jó ebből a fajtából. A furmint elindult egy úton, ami látszik vezet valahová…

  9. Juventusy mondta

    Szerintem sem kell, hogy verseny legyen a fajták között. Én már évek óta gondolom úgy, hogy 5 fajtát kellene kiemelni, és ehhez hozzáadni az aszút, bikavért, rosét és fröccskultúrát. Ha ezeket így sikerülne beindítani, akkor meg is lenne a magyar bormarketing fő csapás iránya. Ami az olaszrizlinget illeti, másfél éve elkészítettünk egy komplett akciótervet, ami sok mindenben hasonlítana a Furmint Februárra (itt a kivitelezésre és az alulról szerveződésre kell gondolni, nem feltétlenül a stílusra), csak nem 1 hanem 3 hónap lenne, és nem 1 hanem 2 fajtáról szólna a kampány/rendezvénysorozat. A probléma az, hogy a Furmint Február megszervezése sem kis munka, de ez véleményem szerint sokkal több lenne, amihez magunkba sajnos nincs időnk és energiánk. Pont ezért kerestünk meg bizonyos „felelős döntéshozókat”, de hát süket fülekre találtunk sajnos. Az a jó hír viszont, hogy az ötlet nem évül el még egy darabig, ezért én bízom benne, hogy hamarosan elővehetjük ezt az tervet is, mert az olaszrizlingre is ráférne egy nagy lendület.

  10. BZoltan mondta

    @ akov:
    Kramer úr ezen véleménye is egy veretes ostobaság. Egy fajtában egy vidéken akkor keletkezhetnek igazán kiemelkedő tételek ha valaki kiemelkedő tételeket csinál.

    Furcsán hangzik, de ez van. Ha holnap Pistabácsi Jászárokszálláson kétszáz tőke kövidinkából jó bort csinál, akkor az jó bor lesz. Függetlenül attól, hogy ki és mit csinál milyen mennyiségben és minőségben körülötte.

    Élő és létező példának ott van Szentesi József fősodorba eső borvidékről szűrt szinte teljesen elfelejtett fajtákból mikromennyiségben szűrt igencsak kiemelkedő borai.

    Kramer úr nyilván és logikusan a kiemelkedést üzletileg érti. Én pedig zsigerből elutasítom azt a szemléletet, hogy az értéket és a pénzügyi sikert összemossa valaki.

  11. BZoltan mondta

    @ Juventusy:
    Én évek óta masszív kisebbségben képviselem azt az álláspontot, hogy nem marketinget kellene csinálni, hanem jó bort.
    Ez nem közhely, hanem sajnos a valós helyzet ezt adja.
    Ha lenne egy elsőosztályú és profi marketingstratégiája a magyar bornak akkor mi lenne? Megjelenne a kedves fogyasztó? No és mit adnánk neki? Merthogy jó borból olyan kevés van, hogy már most is masszívan kínálati piac van. Amit nehéz eladni az a gyenge minőségű, unalmas tömegbor.

    Szerintem messze nem tart még ott a magyar bor, hogy zászlóshajókat kellene kinevezni, akár fajta akár borvidéki alapon. Van még az olaszon és a furminton kívül is vagy egy tucat olyan fajtánk amikről lényegében semmit nem tudunk, csak azt, hogy egykoron fontos szerepük volt a magyar bor történetében.

    A Furmint Február sikerének egyik kulcsa pedig nem más mint az, hogy a Vinoport csapata áll mögötte.

  12. chablisienne mondta

    @ BZoltan:
    Azt mondod, hogy nem az ágazati stratégia fejlesztésére és zászlóshajók kiválasztására kéne koncentrálni, hanem “jó bort” kéne csinálni. Érdekelne, hogy mit értesz pontosan “jó bor” alatt, mert van egy olyan érzésem, hogy eladhatósági szempontból szubjektív a megítélésed. Ismerem a boraitokat és nagyon jók. De van Somlón sok más termelő is akik jó borokat készítenek. Kezdve a Ti boraitokhoz hasonló koncentrált Spiegelberg boroktól a mainstreamebb Kreinbacher és Tornai borokig. Stílustól mindentől függetlenül én mindet “jó bornak” találom kezdve a tisztaízű könnyeddebb savas-ásványos alapboroktól egészen a limitált prémium koncentráltakig. Az, hogy ki melyiket tartja jó bornak az teljesen szubjektív dolog. Mindegyik jó. Én speceil előbb nyúlok egy “alsó” vagy “közép” kategóriájú palackért, mint egy koncentráltan hömpölygős prémiumért és nem csak az alacsonyabb ár miatt.

Minden vélemény számít!