Barolo letámadás

Ha Olaszországgal kapcsolatban a presztízsborok kerülnek szóba, a Brunello és a Barolo biztosan két megkerülhetetlen téma. Barolo fronton most egészpályás letámadás indult.

Brunellókról sokat beszéltünk már pl. itt és itt, valahogy a Barolók kissé háttérben voltak – eddig. Ugyanis a finewines.hu oldalt üzemeltető dr. Tar Ferenc Barolo (és rizling) fronton egészpályás letámadást indított.

Ahogyan egyre inkább a messzeségbe és a múlt ködös homályába vész a rendszerváltás utáni időszak és a kilencvenes évek második felének rögös útkeresése a magyarországi bortörténelemben, úgy nyílik ki a hazai borissza horizontja – és pénztárcája – a külföldi komolyságok irányába. Ez nem gond szerintem, talán olyan árszegmensről beszélünk, ami a hétköznapoktól nem fogja elmarni a magyar ivóbort, viszont ünnepre tökéletes. De félre a merengést, nézzük a tényeket.

Barolo egy falucska az ország észak-nyugati részén, Piemontban. A meszes-agyagos talaj kedvez a nebbiolonak, mely fő szőlőfajtának tekinthető. Nagy borai fiatalon általában nehezen megközelíthetőek, viszont erejük teljében utánozhatatlan karakterrel és élvezeti értékkel rendelkeznek. Áruk is ehhez igazodik, nem alsópolcos kategóriáról beszélünk.

A borok, melyeket megkóstolhattam pár kollégával, fiatalnak minősülnek és részben minták. A Barolo nem a kapkodás bora: ha valaki a 2010-esekből vásárolna be egy hatos kartonnal, annak a kétévenkénti bontásokat javasolnám (2014-2016… 2024). 2010 egyébként Olaszországban is általában kicsit hűvösebb és csapadékosabb volt, akárcsak nálunk (bár itthon inkább a katasztrofális jelző illet rá). A szüreti időpont megválasztása – közhely, de igaz – nagy különbségeket eredményezett a végső minőségben. Nézzük a borokat.

Vajra Dolcetto d’Alba 2013

Dolcetto, vagyis „édeske”. A szőlőfajta szintén jellemző a környéken a kvázi alacsonyabb árkategóriában. Ez érezhetően meleg évjárat bora. Az illat tele édesfűszerekkel, szilvával, szinte tüzes. Szájban csitulnak a lovak, közepes koncentrációhoz rapid savak társulnak. A tannin is letapad egy kicsit, de hozza az illat izgalmas jegyeit. Fektessük. 2600 Ft, 84-86 pont

Vajra Barbera d’Alba Superiore 2011

A barbera a harmadik legelterjedtebb vörös szőlő Olaszországban. Főleg savra hangolt, alacsony tanninú borokat szokott adni, Vajráék nem ilyen irányba hangolták. Buja illat animalitással, punccsal, intenzíven. A dolcettóhoz hasonló tűz mutatkozik. A kortyban lakkos gyümölcsösség, vilmoskörte, szeder. Édes textúrájú, nehéz anyag, hedonista, amolyan Villány-replacement. A komplexitást hiányolom, inkább pöröly-szerű. 5900 Ft 84-86 pont

Vajra Freisa Kyé Langhe DOC 2011

Az illat mutat némi alkoholos többletet, de mögötte egy csomó egzotikus fűszer, erdei gyümölcs, ibolya és menta is mutatja magát. Izgalmas, szép. A korty vastag, de rétegzett: fiatalos tannin, feszes savak, sok érett gyümölcs és keleti fűszeresség. Az utóíz kissé tapadós, szinte rágható, neki is kell még pár év a pince hűvösében. 5900 Ft 88-90 pont, megéri az árát.

Ascheri Barolo Pisapola 2010

Meglepően hűvös karakterű illat piros bogyósokkal, némi dzsemességgel. Szájban elegáns, nem tolakodó, kerek savakkal. Itt is főleg a gyümölcsösség, földesség és pici virág mutatja magát. Kissé idősebbnek tűnik a koránál, ez disszonáns a lendületességével. Főleg „Barolo-mércével mérve” már fogyasztható, de a tanninnak idő kell a simuláshoz. 7000 Ft 87-89 pont

Ascheri Barolo Sorano 2010

Serralunga. Gyógyszer, gyógyfű (faringosept!), erdei gomba, föld, őrölt kávé. Komplex, szaglászni, fejteni való. Szájba véve friss, piros cseresznyés, hecsedlis, talán a jó savgerinc is rájátszik. A tannin még itt is érhet, de ez nem meglepő. Egy kicsit lehetne hosszabb a lecsengés, ha a vibrálás nem hagyna alább, akkor gondolkodás nélkül 90 fölé tenném, így valahol a 89-91 pont határán inog. 7500 Ft

Vajra Barolo Ravera 2010

Az első évjárat erről a frissen átvett területről (2001 óta művelik Vajráék, eddig nem sok bor került innen forgalomba). Az illat megint nagyon Piemont: fekete gyümölcsök, sült hús, puncs és barack (!). Egészen perverz, egészen lenyűgöz. A kortyban talán itt ütnek ki leginkább a cserek, fedik is kicsit a gyümölcsös-földes/fűszeres aromákat, ettől függetlenül 87-89 pont és 8500 Ft

Vajra Barolo Bricco delle Viole 2010

A legmagasabban fekvő, déli kitettségű dűlők anyaga, fogalom a Barolók között is. Friss gyümölcsösséget mutat rengeteg kék szirmú virággal, érintésnyi animalitással, amit nagyon szeretek. Elegáns, összetett. Beváltja az illat ígéretét a korty: koncentrált, de nem nehézkes. Friss, lendületes savú. Fűszer-gyümölcs-virág vonalon mozog, pici füstösséggel, hosszú lecsengéssel. Letaglózóan szép és biztosan hosszan érlelhető. 13.900 Ft és 91-93 pont

Luigi Baudana Barolo 2010

Ezt a pincét is a Vajrák „viszik” 2009 óta. Mentásan hűvös illatú, mély, piros gyümölcsös, kissé egyszerűbb az előzőeknél. A Viole után kissé üresebb és cseresebbnek hat. A piros meggyes-cserkós vonalat szépen hozza. A test és a lecsengés tekintélyt parancsolnak, talán a tercier aromák kialakulása hoz majd még bele némi életet. 87-89 pont

Aki szeretne kicsit elrugaszkodni a Bordeaux-Toscana-California tengelyről, annak gyógyírként javasolnék egy palack Barolót. Akár most, hogy a borok még ilyen fiatalok is: egy komoly bélszínnel megtámogatva a bőséges tanninok sem olyan harciasak. Aki nem áldozna egy Barolo-egységnyi forintot, annak pedig ezt ajánlom, nem fogja megbánni.

Minden vélemény számít!