Ki vagyunk tömve színvonalas boros rendezvényekkel, nincs panasz. A badacsonyi gazdák összefogását ezen belül is szívesen állítom példaként: évek óta nagy sikerrel fut a borúton a buszjárat, valamint meg tudtak szervezi és le tudtak bonyolítani hibátlanul (hely, borok hőmérséklete, közönségbelépő ára, szakmai órák, stb.) egy klassz kóstolót.
Bemutatkozott a prémium feletti kategóriájú, dűlő- és hordóválogatott Vylyan csúcs-cabfranc.
Nagyon sokan kíváncsiak voltak Steven Spurrierre a VinCÉ-n. Van is kisugárzása az embernek, ez kétségtelen és az érzésre még ráerősít a tudat, hogy már akkor meghatározó ember volt a borvilág forgásában, amikor én még csak kósza ábránd voltam. Nos, ha summázni kéne, sok újat nem mondott.
Nem akarok hozsannázni, de Rado megint elég jól ráérzett, hogy mi kell a fogyasztónak: egy jó kiállású palack, benne egy komoly, gyümölcsös bor és egy baráti árcímke.
Új arc a villányi albumban Bodor Bence, aki 2009-ben először palackozott saját neve alatt bort és ezeket most be is mutatta (egyelőre a szakmai közönségnek). Skimming-jelleggel estem be a kóstolóra, nagyjából harminc percem adatott és nem bántam meg, hogy a kíváncsiság győzött a hétfő délutáni rohanás felett.
Lussac-Saint-Emilion. Alain Dumon ötödik generációs borász 20 hektár szőlővel, amelyek agyagos-mészköves területeken fekszenek, a völgyeket pedig kavics borítja.
A jószerencse egy olyan asztalhoz ültetett le, melyre két igen komoly bor került, mindkettő a borrdeaux-i felsőházból. Amire az embernek sokszor nincs alkalma, arra nekem most volt: hogy egymás mellett tudjam kortyolni és összehasonlítani őket.
Grillezni jó, a szezon itt is van bőven, dobjunk hát mindent a rácsra, amit csak lehet, és pattintsunk ki néhány jó palack bort hozzá. Így elviselhetőbb a meleg, főleg ha találunk egy jó árnyékos, széljárta helyet. Na, de milyen borokat? Kiderül ez is, mint az, hogy miért nem tartanak az olaszok grillpartikat.
Igen illusztris közeget választott az Etyeki Kúria, hogy bemutatkozzon Bécsben: a Steirereck im Stadtpark minden bizonnyal az osztrák főváros legjobb étterme, és ezt két Michelin-csillag is bizonyítja. A borok helytálltak, a bemutatkozás jól sikerült. Az étterem káprázatos.
Józsi bácsinál többször jártam már, ezt a bort azonban nem sokszor van szerencsém kóstolni. A remete nem is készíti sokszor, ez előtt 2003-ban volt utoljára.
Legutóbbi hozzászólások