Volt egyszer egy Gizella birtoktúra augusztusban, sok extrával körítve. Az egyik ilyen extráról úgy terveztem, hogy ősszel számolok be, amikor a nap már kicsit hegyesebb szögben néz le a borisszákra, és amikor szívesebben ülünk be egy étterembe csak a gasztronómia kedvéért. Beszámoló látogatásomról az Andrássy Rezidencián, a degusztációs menühöz örömzenél a Gizella Pince.
Két Michelin-csillagos éttermet rohantak meg a fosztogatók, a berendezést szétzúzták, a vendégektől lopkodtak. A vacsorázók a borospincébe menekültek, az étterem stábja sodrófákkal verte vissza a zavargókat.
A tatai Platán Étterem az Év Étterme nálam, mindent Visz… Olyan ízekkel találkoztam a minap a ködbe vesző Öreg-tó partján álló, tökéletes műhelyben, amilyenekkel ritkán életemben.
Naná, hogy meg kellett találniuk. Pont nekik. Pont az istenverte gender tanszék üzletasszony brigádjának kellett kigöngyölnie a sunát a szalvétából. És most szürcsölik az ingyenpezsgőt (NAGYON kell nekünk ez a megrendelés), amit a poharukba töltök, miközben megpróbálom fékezni a belső röhögésből fakadó kézremegést.
Alábbiakban Rookie törzsolvasónk (és fáradhatatlan kommentelőnk) balatoni gasztroélményét tesszük közzé, mely régóta bugyog benne, de csupán mostanra buggyant ki. Világító neon pálmák, műanyag Nápoly, szottyadt pizza és konzervkagyló.
A Gőgös Sommelier nem halt meg, csak átalakult: átadta magát teljében a tavaszi-nyári forgatagnak. Dolgozott rohadék módon, embertömegeknek szolgált szürcsölnivalót. Mégis, mikoron félhullán ágya felé esett hogy levedlett pingvinjelmezével és fekete propellerével egy síkba kerüljön, kitüremkedett belőle ez a néhány sor.
Néhány borocskát és figyelemreméltó falatot ajánlunk a méznyaló, hedonista ínyenc borszeretőknek, olyan palackokat és fogásokat, melyekbe mézkutató légi útjainkon végzett áldozatos munkánk során akadtunk az utóbbi egy-két hónapban.
Már a nyáron ezzel riogatták, és végül belekerült kötésig. Londoni sommelier-nk túlélte a karácsonyi szezont. Persze, elméletben fel lehet rá készülni, gyakorlatilag, khm, túlélő lehet az ember, meg szerencsés. Az írás megkésettségének annyi az oka, hogy a sommelier most már tud tíz percet úgy ülni, hogy ne aludjon el azonnal.
Most a kiegészítő figurákról essék szó, úgyis, mint bár. A bármennel (mixer? csapos? a csicska a pult mögül?) bármiféleviszonyok boncolgatása. És végezetül, essék szó az ellenségről is! Londoni sommelier-nk durva lesz, kíméletlen, és mindenkit elküld oda, ahova való…
Sommelier-nk Londonból újabb féltve őrzött titkokat oszt meg a szakmáról. Annak szépségeiről és árnyoldalairól. Jelen állás szerint elsősorban a francia vendéglátásról. Az ígérethez híven folytatódik a vendégtípusok gonosz boncolása, és igen, végre lekerül a lepel a nagy vendéglátóipari ásványvíz svindliről…
Legutóbbi hozzászólások