Na nem a török, csak Eger Budapesten, a Magyar Tudományos Akadémián. A borászok kard helyett palackokkal felszerelve, mi pedig (Kántorbandival kiegészülve), duóban vágtunk neki a körnek.
Érdeklődők ostromló hada is jelen volt, na de ezt tudjuk be a kiváló boroknak. Sajnos a hely patinás és gyönyörű, de ekkora volumenű kóstoltatásra és főleg beszélgetésre már egy órával a megnyitás után alkalmatlanná válik. Nagyon kellene egy esztétikailag és méretében is alkalmas zárt hely az ilyen eseményekre. A Borjour választása szerintem rendben volt.
Áttörés volt még az idei fronton, hogy az év borásza dr. Lőrincz György lett (St. Andrea Pince), reméljük, ez jót tesz majd Eger nemrégiben (némileg alaptalanul) megtépázott hírnevének.
Folytatjuk sorozatunkat: ebben a csatában is az ?egyensúly? és a ?jó ár-érték arány? volt zászlónkra írva, az ismert tételeket igyekeztünk fájó szívvel elkerülni.
Győzteseim vörösben a Csutorás Nagyanyag 2007, Thummerer Syrah 2006 és Orsolya Százrejtekű 2007 (ezek 3000 Ft környékén kaphatóak), fehérben a Balga Zengő 2009 (alig 1000 Ft felett), a Kőporos Chardonnay 2009 és az Orsolya Abrakadabra 2008. De ne szaladjunk ennyire előre, kövessük a két és fél órás sétát az elejétől, kóstolási sorrendben.
Orsolya Abrakadabra volt a nyitó tétel: 34% olaszrizling adja a gerincet, amit a két rizling, chardonnay és viognier támogat. Érett trópusi gyümölcsöket mutat a bor, az olaszrizling részben aszúsodott, ez érezhető mind ízben, mind illatban. Némi körtés-befőttes jelleg már most mutatkozik. A savai lehetnének virgoncabbak, de így is az egyik legizgalmasabb fehér volt, annak ellenére, hogy 15-ös az alkoholja, ami csodák-csodája, mégsem tűnik soknak. Ára 3000 Ft körül van.
A verpeléti Varsányi Pincétől egy 2007-es olaszrizling került a poharunkba. Picit tompa volt, illatában a viszonylag magas (22,5) mustfok adta édesség (ananász!), lecsengésében oxidáltság, fáradtság. A 2006-os chardonnay újfahordóban érlelődött, ez a vajasság és alkoholédesség belengi a kompozíciót. Ettől még populárisnak lehetne mondani, de sajnos a korty közepe megbicsaklik, a befőttszerű gyümölcsök inkább idősödést mutatnak, a vége pedig alkoholos szúrás.
A Tóth és Tóth Pincével már sokszor foglalkoztunk, dolgoznak ők azon, hogy az ezer forintos kategóriában megmutassák Debrő szépségeit. Most egy 2008-as szürkebarátot kóstoltunk, ami kissé mályvacukros-negédes illatot mutatott erősen primer szőlős jegyekkel, határozott fajélesztő használattal. Hümmögtünk egy sort, majd mikor kiderült a 800 Ft-os pinceár, megnyugodtunk.
Hagymásiéknál folytattuk egy 2005-ös olaszrizling válogatással, ami másod-harmadtöltésű, 800 literes zempléni tölgyben pihent. Illatában mandula és ásványok, ízre is ezt a minerális-gyógykeserű vonulatot viszi csonthéjasokkal kísérve, végre bő savakkal. 1200 Ft körüli árával ez sem tűnik melléfogásnak.
Katt a képekre, a galériához!
[nggallery id=9]
Csutoráséknál aztán beleszaladtunk egy jó és egy jól érthető borba. A jól érthető egy leányka-muskotály-tramini cuvée kandírozott narancs és törökméz illata nagyon behízelgő volt, ízében is mézes puszedlire és társaira asszociáltunk. A három fajta egyszerre volt szüretelve és feldolgozva a negyven éves tőkékről. Bár a savai nem kontráztak a parfümnek, 1500 Ft-ért igazán hölgybarát tételnek nevezném. Nem így a 2007-es leánykát, ami ugyan virágos-jázminos illatával elsőre tűnhetne lazának, de a kis test ellenére nagyon komoly savakkal bír. 2500 Ft körül lehet hozzájutni.
Thummerer Vilmostól egy 2008-as királyleánykával folytattuk a sort. Mondhatni az előbbi bor kicsiben: florális jegyek, némi gumicukros jelleg az illatban, ízre pedig egy könnyed, vidám, határozottan citrusos nyári itóka 1000 Ft alatt.
A Kőporos Pince chardonnay barrique bora még meztelen palackban jött, látott és remélem győzni fog. Nyitás után a pohárban a hordó jegyei közül érdekes módon a füstös tónusok érkeztek, majd tutti frutti. Közepes savak és közepes test, almás-virágos jegyek dögivel, mondhatni csajos bor. És jaj, ebben is elférne még egy kis savacska. Nyárra biztosan jó lesz. Jelenleg van beárazás alatt: mondtuk is, hogyha kétezer köré lövik be, jó vétel lesz.
Balga István borait ritkán látjuk kóstolókon, kereskedésekben. A 2009-es zengő és szürkebarát viszont kellemes meglepetést okozott, 1200 és 1500 Ft-os áron kaphatók. Nem mellesleg nekem a fehérborok címkéje is tetszett. A zengő egy hűvös karakterű, hűsítő bor, színe a fajtához méltón közepesnél mélyebb, mind ízben, mind illatban legalább három-négy fajta almát tudtunk felfedezni és fanyarkás grapefruit-ot. Izgalmas. A szürkebarát édeskés-kamillás illatú tétel fűszeres ízzel és kesernyés lecsengéssel.
Tóth Ferenc kadarka sillere 2008-ból annyira narancsos-rozsdás színt mutatott, hogy öreg rozék képe rémlett fel rögtön. Illatában van némi bizonytalanság és sajnos ízre is nagyon rövid kis bor. Fűszerei mindenesetre vannak. Tesója, a ?rendes? kadarka (ki tudja mi a rendes? kérdezzük meg dédapáinkat!) cserkó, narancshéj, markáns fűszeresség, szikárabb tónusok, friss csipkebogyó és az ajkaimra hosszan kiülő, oda nem illő tannin.
Thummerer Vilmoshoz a 2006-os syrah miatt muszáj volt visszatérni és nem akármilyen élménnyel lettünk gazdagabbak. Illatában egészen meleg, fűszeres (van még némi levetkőznivaló fa), teste közepes, íze gazdagon díszített, megfelelő savak tartják. Nagyon tetszett, Rhone-suli.
Orsolyáékhoz vissza kellett nézni, a 2007-es pinot noirnál egyhangú volt a szavazatunk: végre egy pinó, ami nem gyümölccsel indít! És valóban: ibolyás-animális dominancia van az illatában. Hosszan gyönyörködtünk benne, majd érett szamócát és cseresznyét kóstoltunk ki belőle. Tarnóczi Zoli szerint ennél a fajtánál legfontosabb a fél kilós tőketerhelést betartani (a 8000 tőkéről 2400 palack jött le), ára 3000 Ft körül mozog. A 2007-es tehéntánc 40-40% kékfrankos-merlot, valamint 10-10% cabernet franc és pinot házasítása (lehetne bikavér is). Testületileg lelkesedtünk. Édesfűszerek mögött szépen muzsikál a merlot gyümölcsössége, szép savak támogatják az összképet. Nekem valami miatt mégis hajszállal a 2007-es százrejtekű tetszett jobban (50% merlot, 30% cabernet franc, 10% syrah). Érezni benne picit a hordót, de még inkább a rengeteg gyümölcsöt. Gyümölcsbomba, amiből az egyébként nagyon komoly Orsolya-féle syrah nem üt ki egyáltalán, hanem egy pikáns fűszerességgel festi alá és teszi igazán magyarrá, egrivé az összképet.
Pók Tamástól a 2007-es Pajdost (kékfrankos-merlot-pinot noir-cabernet franc) kóstoltuk. Etyeken jobb formát mutatott, amin csodálkoztam. Hűvös-krémes illatok erős hordóhatással, aztán fűszeres-ásványos ízek, de picit elkendőzve. Kántorbandi szerint gyümölcshabra emlékeztet.
Károly Róbert Pincészet volt a következő, ahol abszolút old school Eger-felfogással találkoztunk. A 2006-os bikavér egyértelmű ászok, sokadik töltés, meggy és csipkebogyó, meglepően rövid lecsengés. A 2007-es kadarka pikáns volt mint a nemrég emlegetett chutney mártás (zöldséges-gyümölcsös étek, erősen fűszerezett befőttre emlékeztet).
Gál Tibor standjához léptünk oda a Bartók 2006-al ismerkedni. Bikavér, gyönyörű designnal a címkén, viszonylag vaskos árért (4000 Ft felett). Illata visszafogott, szinte zárt. A korty eleje lyukas és savai is diszharmonikusak, fűszerei a lecsengésre maradnak. Többet vártam, de biztosan kap még esélyt.
Hagymási 2007-es kadarkája sok érett piros bogyós gyümölcsöt mutatott, de olyannyira nem fűszeres, hogy lehetne bármi más is. A Föld és Lélek 2003 fűszerei már negédesek, savai távozóban, nagyon sok tannin és alkoholos kesernye kíséri a lecsengést.
Juhász Testvérektől csak a még nem kóstolt Gesztenyés (70% merlot 30% cabernet franc) került vizsgálatra. Meleg karakterű, gyümölcsösségre építő bor közepes testtel és jelentős savakkal. Ez a stílus inkább Villányban lelhető fel, a savakat kivéve.
Balga Istvánhoz visszatértünk, a 2007-es syrah bíborba hajló, friss színű bor, amiben sajnos az éretlenség jeleként zöldpaprikát azonosítottunk. Illatában még dohány és bors, ízre nagyjából hasonló minőség, de addigra már érdeklődésünket veszítettük.
Ostoros-Novaj Bor Zrt. ? Stabil alapkategória: technológiailag rendben lévő, különösebb izgalmak nélküli, de érthető borokat találtunk a három számjegyből álló árcédulák mögött. A zweigelt hordós érlelést kapott, egyszerű és könnyű bor, amiben érdekes módon jól kiérezhető tannin is van. A Fantázia Cuvée pinot noir-merlot: sült húsos, majd feketecseresznyés, szintén egyszerű, de meglepően balanszált. A cabernet sauvignon kicsit cseres volt, viszont nem mutatott zöldes jegyeket. Így jó benyomásokkal távoztunk.
Katt a képekre, a galériához!
[nggallery id=9]
Kőporos Pincénél is tettünk egy próbát, de sajnos úgy jártunk, mint Balga Istvánnál. Ott két szép fehérre jutott egy átlagos vörös, itt egyre kettő. A 2005-ös kékfrankos oxidált, maradékcukros, lelágyult savú, a pinot noir pedig annyira acetonos illatú, hogy nem mertünk beleinni. Kár, hogy a 2007-es syrah még nem volt kint.
Csutorás Anita mutatta meg vöröseiket végül, már jelentős time pressure alatt. Bár mindet kóstolhattuk volna, mert a 2007-es 6:3 (két cabernet), de különösen a Nagyanyag (medoc-pinot) közhelyesen mondva igazán egri bor. Fejtegetni való, jó savú, nem durva, nem alakoskodó, közepes testű, hűvös karakterű, amilyennek egy jó egri házasítást elképzelek. Áruk valahol 3000 Ft felett van. Ha lesz lehetőségem biztosan végignézem a sort legközelebb.
Kifele menet már sor állt a bejáratnál, a szigorú arcú cerberus minden távozó után engedett be egy-egy embert. Odabent ekkorra a ?sztárok? körül már lépni sem lehetett, nem véletlenül (olyan borokat hagytunk ki, mint Gál Lajos Szó-Lá-Ti, Simon Barbár Zseni, Demeter XY, St.Andrea Hangács, Kovács Nimród NJK, de most nem ezért jöttünk).
Összességében a fehérek tetszettek jobban, viszont több, melegebb évjáratból származó bor (és a tapasztaltak alapján ebben a relációban ide sorolhatjuk 2006-ot, 2007-et és 2008-at is) is szűkölködött savakban. A vörösök között is akad még bizonytalan, stíluskereső bor, de egyre több pince találja meg Egerhez illő saját arculatát és választékát. Mi drukkolunk.
