Nagy dög burgundi palack sárga kapszulával, cirkalmas írással, mi az? Stevie Kraft Louis Latour kóstolón járt, ahol felről le, meg leről fel is végigkóstolta a fehérborokat. Chardonnay őrjöngés Marsannay és Santennay között, Montrachet-alsó és felső érintésével.
Azt mondhatjuk, hogy íme, itt az egyik legpatinásabb burgundi ház, ez azért mégiscsak frankó; Az van a palackra írva, hogy 1797-ben alapították. Azt azonban ne feledjük el, hogy a Lajáék alapvetően negocianok, vagyis kereskedők. Egyrészt szőlőt, másrészt bort vásárolnak fel, keverik, érlelik, aztán továbbadják. Ezért a szőlője közepén a rögöket egyenként kérges markába vevő, kissé borostás burgundi termelőt tessék elfelejteni.
Latourék alapvetően gyár, nagy borokkal a tetején, es átlagosokkal a piramis alján. A minőség azonban mindenhol konzisztens, megbízható palackok ezek. Ha nincs pofátlanul túlárazva, akkor érdemes rárepülni.
Burgundia meg olyan, amilyen. Minden domb oldalán, minden falú szélén van egy-egy Cru, ami kicsit más, es nagyon helyi. A szőlőfajta 100% Chardonnay, általában alsace-i vagy limousini tölgybe öltöztetve. Kicsit mindig más, annak való, aki szeret elmolyolni a részletekkel. Szikár jegyzetek, szűkmarkú csillagozással.
Marsannay 2007
Illatra sok citrus, meg zöldalma, kis ásványos krétás mellékzöngékkel. A sav közepes, a test könnyed, a tölgy valahogy kiáll az egészből, nem épült be. Az ízben leginkább érett, édes alma érezhető. Valszeg kis érlelés nem ártana neki, attól lenyugodna.***
St. Aubin 2007
Kerekebb bor, Illatra leginkább a tölgy érződik, meg utána sok-sok érett almás, citromnak nyoma sincs. A sav is jobban simul, nem lóg ki, pedig közepes ez is, csak rendesen körbe van pakolva anyaggal. A test közepes, a textúra krémes a hordótól, és sok friss alma ízét érezni, meg persze ott a vanília a hordóból. *** és fél.
Santenay 2004
Már a színén is látszik a plusz néhány év, így mélyebb citromsárga. Az illat már-már barnuló félben lévő, nagyon érett almát mutatta. Az a rohadt almaság amit annyira lehet szeretni a Santenay-ben. Nagyseggű chardonnay-val van dolgunk. A szájban kerek, nagy testű, a tölgy édessége már eltűnt, de a fűszerek még ott vannak, de itt is a túlérett alma vezet. Azt mondhatnánk, hogy túlérett, ha nem lenne mindeközben rendes savgerinc, amire az egész bort felhúzták. Nagyon szép, izgalmas bor, bár kétségkívül megosztja a közönséget. **** és fél (de Kraft mondjuk egy perverz állat.)
Meursault 2005
A legorrbavágóbb a dologban az, hogy itt nincs gyümölcs az illatban. Durva ásványosság van, amolyan meszes (mert, hát milyen volna errefele?), meg a hordó hoz rá valami édes illatot. A szájban aztán váratlanul vajas és krémes, az ásványos jegyek egyáltalán nem agresszívak, de jelen vannak. És van itt már citrom is, meg alma. A sav közepesnél egy kicsit erősebb, de nem zavaró, van mire támasztani a vázat. **** és fél
Chassagne Montrachet 2006
Kevesebb az ásványos jegy, több a krémes, vajas jelleg. A tölgy teljesen simára csiszolódott, emellett érezhető az érett alma illata. A szájban egészen kerekded, krémes textúra. A nagy test egészen beburkolja a savat, de az nem tűnik el teljesen, érezhetően tartja a bort. A tölgy íze mutatkozik elsőnek, inkább a krémesség folytatásának érezni, nem tolakszik. Aztán jön a friss alma. Nagyon hosszú utóíz. *****
Meursault 1er Cru „Chateau de Blagny” 2005
Erős alma és tölgy birkózik az illatban, az egész valahogy masszívabbnak koncentráltabbnak tűnik, az ásványosság nem annyira agresszív. A sav itt is be van takarva, a test elég nagy. A tölgy viszont folyamatosan fölé kerekedik a gyümölcsöknek, igazából nincs nyugvópont. Az ásványosság itt egyáltalán nem érezhető olyan intenzíven. ****
Meursault 1er Cru „Goutte d’Or” 2001
Sötétebb mélyebb citromszín (na ja, hiszen ez egy közel tíz éves bor, de ne öregítsük – 9,25 éves). Érett, nagyon érett almák, és sok krémes tölgyfa, és még ezek mögül is kikandikál a krétás ásványos jelleg. Nofene. A szájban kerek, a sarkok símára csiszolva, sav integrálódott, amint a tölgy is. Ez a bor meg van nyugodva. Az alma kezd kicsit barnulni, de ez csak izgalmasabbá teszi (lásd =>MILF) és továbbra is erős ásványosság érződik. Ez hát a terroir? Ez hát… *****
Chassagne Montrachet 1er Cru „Morgeots” 2002
Orrban finom és nagyon részletgazdag citrus – főleg olajos citrom, meg alma érződik. A sav közepes, a bor nagytestű. A tölgy szépen beépült az ízek közzé, de csak a háttérben ad egy kis fűszeres aromát – itt valszeg leginkább lágyítani kellett a tölgyfa. A legerősebb íz a szájban is a gyümölcsösség, jó hosszan tartó almás-citrusos ízek, egyértelműen a gyümölcs uralja a bort. **** és fél
Puligny Montrachet 1er Cru 2006
Erős mészköves jegyek rögvest az első szippantáskor. Ez a szikárság érezhető a szájban is. Elsőre jó sok citrus köszön be, majd jön a meszes ásványos jelleg, itt a tölgy csak másodhegedűs lehet, akármekkora is, ennyi citrussal-kővel nem bír (kő-papír-hordó/ezderossz). Arra viszont elég volt a fa, hogy simára egyengesse a bort, lecsiszolja a kiálló savakat. Nagyon kerek, nagyon egyben van, és masszívan tart is még jó darabig. Hosszasan frissen ér véget a szájban. *****
Corton Charlemagne Grand Cru 2005
A krémesség tökéletes ellentéte. A bor ütősen ásványos, ezt követi a tölgy, de semmi vajasság-krémesség nem érezhető. A test nagy, de szikár, a savak jól érezhetőek. És micsoda savak… Az ásványossággal nyit be, aztán jön a tölgy fűszeressége, és mindenféle citrus, úgyismint citrom és grapefruit, meg a citromhéj olajos keserűsége. Mindez persze irgalmatlanul hosszan tart. ***** megérdemelten, meg mi más lenne?
Batard Montrachet Grand Cru 2004
Majdnem acélos ásványosság, a mészkő érződik az illatban elsőre, aztán a tölgy csitítja valamennyire az ázottmészkő-szagot. A test nagy és robosztus, de kerek, nem akad meg sehol, egyben vonul végig. Sok a tölgy aztán érett alma érezhető, és az egészet az ásványos alapzörej viszi végig. Nagy bor. *****
Batard Montrachet Grand Cru 2002 (Magnum palackból)
Sok alma, és ásvány, de leginkább kerekítő tölgy érződik az illatban. Aztán a bor azt a mutatványt csinálja meg, hogy közepes sav, és kiemelkedően magas ásványos jegyek mellett a textúra mégis krémes, és bársonyos, tökéletesen csiszolt. Van tölgy, van mészkő, van alma talán egy kis citrus is akad, de a tomorkányi sánta ördög akarja ezt ízekre szedni, amikor ennyire tökéletesen egyben van a bor. ***** (ez egy jó bor válasza a közepesplusszozásra…)
Összességében az egybefüggőséget, a nagy összhangot veszi észre az ember, meg azt, hogy a helyi jellegzetességek is szépen ki vannak kerekítve. Ha nagyban is lehet ilyen bort csinálni, akkor hajra, van hova fejlődni. Aki finnyáskodni akar, annak az ár/érték arányt emelném ki, meg a hozzáférhetőséget. Jól iható, szép, tipikus borok, jó áron. Nagyjából ennyi a tanulság, de ez éppen elég is.
