David Bird Master of Wine-t csípte el a London Wine Fairen StevieKraft, hogy a furmintról faggassa. Szerinte ott a helye a fajtának a legjobbak között. A magyarok nagy attrakciója, a Furmint Bár Cseke Gábor vezetésével végre töményen öntötte a népbe azt, amiben jók vagyunk: a koncentrált, érlelhető fehérborokat.
Csak a Falkland-szigetekről érkezett lassabban a mozgókép 1982-ben, mint most tőlünk a London Wine Fairről. Tudjuk be mindezt a hadi helyzetnek. Noha a felvezető cikk egy kissé keserűre sikerült, nézzük, mi is volt a helyzet a Furmint Bárral, és a Wines of Hungary standdal.
Először is: a katalógusos malőr csak az on-trade szektort érintette, abból maradtunk ki. Egyrészt hál?istennek, másrészt azért az on-trade szektor elég fontos célpont, nem jött ki a lépés jól, na. A hivatalos ?nagy? programfüzetben már megfelelő iránymutatás szólt arról, hogy merre is vannak a magyarok és standjaik.
Fura mód, amekkora fanyalgás fogadta annak idején a pöttyös emblémát, most egész jól mutatott az új standon, igaz, most nem a színes pöttyök voltak kint. Letisztult forma, ráadásul egy idő után sokaknak szolgált tájékozódási pontként a pöttyös stand. Ez persze nem azt jelenti, hogy tolongtak volna a népek pusztán az embléma láttán, de az egész felépítmény fényévekkel jobb volt a korábbiaknál.
És a stand mellett, ott a Furmint Bár. Óriásfotó, előtte hosszú pult, a felirat: Furmint & Friends. Már csak azért is fontos az utóbbi szó, mert nem csak az egy szőlőfajtát, hanem az egész magyar érlelhető-koncentrált-ásványos fehérbor paradigmát mutogatták itt mindenkinek, akit érdekelni kezdett a leginkább kiejthető nevű magyar fajta.
Londonban most az ITD Hungary állta a cehhet, na nem teljesen önzetlenül, ne feledkezzünk meg arról, mennyire fontos gazdasági image építő elem a fejlett szőlészet-borászat. Talán, mint a mezőgazdaság legmagasabb presztízsű, leginkább „okos” ága. Kell ez, és kell, hogy legyen rá pénzt valahonnan. Most innen lett. (Tényleg, hol volt a bormarketing?)
Itt beszélt meg randevút David Bird-del Kraft. Bird úrról tudni kell, hogy a borkémia egyik csúcstudora, minőségbiztosítással, tanácsadással foglalkozik, mindemellett vette a fáradtságot, hogy a szőlő-bor-fizika-kémia témakörben írjon egy maradandó, közérthető tankönyvet. A kóstoló konklúziói a videóban, annyit előre, hogy a mester rendkívül tanulságosnak nevezte a borszelekciót.
A Furmint Bárt egyébként Cseke Gábor, az egham-i Great Fosters vezető sommelier-je vitte, Nemes Richárddal közösen. Töltötték a bort a népekbe, magyaráztak furmintról, olaszrizlingről, hárslevelűről, juhfarkról, meg a terroirról. Egy óvatlan pillanatban Donald Edwards, a magyar borok önkéntes harcosa (alias Readingi Irgalmatlan Szent Klára) is a pult mögé állt.
A Wine Fairen egyébként általában az látszott, hogy a válság jócskán odavert az iparágnak. A spirits terület kongott az ürességtől, ráadásul az egész alapterület összement tavalyhoz, vagy azelőtthöz képest. Most érezhető a Credit Crunch. 2008 őszén, amikor a Cityben nyögni kezdtek az üzletkötők, sejteni lehetett, hogy visszaesés lesz, de hogy ekkora, nos, azt nem sokan gondolták. Félreértés ne essék, a vásár továbbra is hatalmas, és itt van mindenki, aki számít, de valahogy csendesebbnek, szolidabbnak érződött az egész.
Nagyon jó, hogy volt Furmint Bár. Nagyon jó, hogy jobban meg tudtuk mutatni magunkat, mint tavaly. Mielőtt azonban még rábukunk egymásra a nagy örömben, érdemes objektíven látni: a magyar stand és a Furmint Bár sajnos nem a fő attrakció volt. Nem is a második legemlékezetesebb. Sőt, harmadik sem. Nem gondoljuk azt, hogy ez így hirtelen sikerülhet, de várunk valamit, ami nagyobbat durran, most, hogy kicsit, mintha beindult volna a szekér a sajtóban. Ok, lehet azt mondani, hogy ez volt az első jó húzás (hányszor hallottuk már ezt), mi azonban már most a következő, jobb húzást várjuk.
Az egyetlen felfedezett a szlovén aprógazdaságok standja volt Kraft (és Bird és Edwards számára) a napokig héjon áztatott, durván tanninos fehérborokkal, meg a zománcverő savú vöröseikkel, de ez a folytatásig maradjon privát gyönyörűség.
