Az esti műszak után maradt egy negyed dekanternyi 2000-es de Fieuzal. Hála a feledékeny city boyoknak (mondjuk öntöttem beléjük Orosz Gábor 2003-as aszúját rendesen…)!
A jegesvödrök fényesre nyalva, hűtők feltöltve, nézzük milyen volt 2000 Pessac Leognanban. Pessac Leognan érdekes apelláció, annyi szent. Fiatalka Bordeaux egészéhez képest, helyi népi kezdeményezésként csak 1987-ben lett belőle önálló AOC. Addig a Bordeaux városát közvetlenül körülvevő Graves része volt. A legjobb chateauk viszont itt tömörültek, és kilobbizták maguknak, hogy (nanáhogy!) külön váljanak a tömegtől. Itt van az egyik legrégebbi ismert chateau, a Haut Brion is (az 1855-os első besorolásúak egyike).
A de Fieauzal szintén nagy múltú chateau. Eredetileg a la Rouchefoucauld családé volt, a II. Világháború után svéd (!) menedzsment alá került, legutóbb 2001-ben cserélt gazdát. Több mint 40 hektáron termelnek, az ültetvény 60%-a CabSav, 33% Merlot, az apraja meg CabFranc es Petit Verdot. 1953-ban es 1959-ben is a grand cru classékba sorolták a Graves-ban.
A bor egészen sötét színű, gránát széllel, némi üledék mutatkozik a pohárban (talán, mert nagyon gyorsan kellett dekantálni…). Illata mély, gazdag, de nem tolakodó. Nagyon sok érett feketeribizli érződik, aztán jön a feketemeggy, szintén érett, de nem lekváros, végül jó értelemben vett földesség. A test közepes méretű, a tanninok frissek szintén középre vannak belőve (a jó claret már csak ilyen közepes bor) a sav beágyazva, nem lóg ki, kicsit talán lehetne élénkebb. Az alkohol a vége felé kezd erősödni, de nem éget, csak melegít. Az íz intenzív, érett feketeribizli, sok szeder, kis tőzegáfonya van még benne. Meg ismét a földesség. Összességében véve a bor tök friss, miképp a medoci, ez is a friss, hersegős gyümölccsel tüntet! Lecsengése nagyon hosszú, tartja magát a feketeribizli, aztán átmegy az egész egy alkoholos melegségbe, kis porossággal. A megengedhető áru chateauk közül való, ráadásul még van benne egy jó tízegynéhány év. Jár neki az öt csillag, masszívan.
