Amikor ezt a tisztelt olvasóközönség olvassa, Stevie Kraft éppen Chianti Rufina felé zötyög az autóbusszal. Újra Toszkánában a borravalo.hu. A kéjhömpöly ezúttal a Chianti vidéken kapja telibe Kraftot, de a bátor újságírócsoport ellátogat Montecarlo DOC-be, illetve Carmignano DOCG-be is. Amíg a komoly terepmunka megkezdődik, StevieKraft egyetlen célt tűzött ki maga elé: Trippa de Fiorinát beszerezni, és megfelelő bor társaságában elfogyasztani.
Mi a jó francot is keres az egyszerű sommelier/borújságíró Toszkánában? Kétévente mutatják be a Selezione dei Vini di Toscana borválogatást, amely a tartomány legjobbjait hivatott képviselni világszerte. Erről két éve már írtunk, frankó út volt az is, de nem árt feleleveníteni mindazt, amit a toszkán bormarketingről tudunk. Hátha okulnak belőle a népek odahaza.
A Selezione dei Vini Di Toscanát 1989-ben indította el a toszkán régió vezetése, a helyi consortiókkal együttműködve. Részben állami, részben ?hegyközségi? pénzből futó, elég hatékony bormarketing-projekt. Anno dazu ’89-ben 317 bor vett részt az első minősítésen, mostanra 1500 közül válogatnak. A nevezéshez egyetlen kritériumnak kell megfelelni: minőségi (tehát IGT, vagy DOC, DOCG besorolású) bort kell termelni, Toszkána határain belül. A borokat meglehetősen egyszerű szempontok alapján minősítik. Adott egy héttagú zsűri, benne kötelezően egy sommelier és egy újságíró. Ha az adott bor 82 pont fölött teljesít a megmérettetésen, bent van a szelekcióban, ha nincs, akkor scuzi, de kiesett.
A beválogatott borokról aztán szerkesztenek egy könyvet, amelyet megküldenek boldog boldogtalannak, akinek bármi köze is van borbeszerzéshez, legyen az sommelier, szállodás, vagy kereskedő. A hivatalos állami bulikon természetesen ezek a borok vannak a pohárban. A borászatokat turnéra is indítják, Londonban a Dorchesterben, az egyik legpuccosabb Hide Park melletti hotelban van az éves toszkán kóstoló.
De hogy miért is van szükség erre az egész hacacáréra? Tegye mindenki a szívére a kezét, vagy ízlés és társaság függvényében tegyék egymás szívére a kezüket: hány toszkán borvidéket tudnak felsorolni? Syhr Khan kollegát megkérném, hogy most rejtőzködjön, mint ama tigris, és ne adjon tippeket. OK, tehát van ugye Chianti (hány alrégióból is áll?), van Montalcino, Montepulciano, és Bolgeri. Aztán jó napot. Toszkána bortermelésének 90 százaléka vörös, és mi csak ezt a négyet tudjuk megemlíteni. Jobb esetben. Na ezért van erre szükség, hogy a kis elcseszett nevű, senki által nem jegyzett DOC-ken dolgozó borászoknak is legyen egy dobása.
Három nap alatt kilenc borászat szerepel a tervben, súlyosbító körülménynek meg ott egy találkozó a Chianti Rufina, illetve a Chianti Classico Consorziók tagjaival… Kemény menetnek ígérkezik.
A nemzetközi újságíróbrigádot a Chianti Rufina Consorzio fogadta a Gustavino étteremben és borkereskedésben. A vacsora a toszkán parasztkonyha egyszerű ám zseniális fogásaiból állt. Mint minden parasztkonyha, ez is a semmi sem mehet veszendőbe elvre épül. Vagyis a tegnapi leves a holnapi főzelék, és a leölt állatból csak a patát és a szarvakat nem esszük meg. Két étel kedvcsinálónak: Pappa di Pomodoro, illetve Rebollita. Előbbi a múlt heti kenyér reinkarnációja: a száraz kenyeret beáztatják, aztán paradicsommal és pirított hagymával elegyítik, összerottyantják, és egy kis parmezánt dobnak rá. Édes, savanyú egyszerre, remek köret, vagy csak úgy magában, a leves és kása közti tartomány lefedésére. A Rebollita hasonló elven a kenyér és a tegnapi zöldségleves reciklálása.
És a Trippa di Fiorentina. Ruganyos állagú gyönyörűséges pacal, paradicsommal, parmezánnal. Namármost, azzal tisztában van az ember, hogy az emberiség legnagyobb megosztója nem a vallás, nem a politika, hanem a pacal. Magam, elvakult pacaliánus lévén, nem értem a viszolygást, örömmel vetem magam a frottírtörölközőt mintázó marhagyomor-csíkokra. Errefele a mienkhez képest a paprika teljes hiányát emelném ki, a pacalt paradicsomszósszal főzik, amely izgalmas, savanyú ízt ad a ragacsos frottírragunak.
S mi került hozzá a pohárba? Chianti Rufina, a hegyi Chianti. Az est győztesei:
A Bellini borászat 2007-es Chianti Rufina Reservája kötelezően két évet töltött hordóban. A törvény csak az időt írja elő, azt, hogy a hordó 500 literes botti, vagy 225-ös édesebb pörkölésű barrique, a borászokra bízzák. Belliniék íz alapján a semlegesebb bottit részesítik előnyben. A bor színe rubinvörös, a mag nem áttetsző. Az illat tiszta meggy, szilva, aztán jön egy kis édes fűszer. A sav és a tannin magas, de a bor könnyű szerkezetű, friss meggy megyen végig az egészen ízileg, könnyed hordófűszerességgel. Jó ivású bor, hosszú gyümölcsös lecsengéssel.
Marchese Gondi, Chianti Rufina, Villa Bossi 2007. A bor sötét, illata kicsit állott cseresznye, meggy. Van benne anyag rendesen. A tannin magas, a sav közepes fölötti, de jó az egyensúly. A sűrűség ellenére jól iható borról van szó. Az alkoholt sikerült 13 százalékon tartani, nem éget. Az íz poros meggy, ez itt csak botti, nem zavarogtak kishordóval. Hosszú a lecsengés, és egészen parfümös finomságok jönnek elő. Két éve már meglátogattuk őket, itt olvashatók az akkori élmények.
A megkóstolt minták alapján a jó Chianti Ruffina, legfeljebb közepes testű bor. A célus egy jó ivású, nem fejnehéz, kiegyensúlyozott, elegáns vörösbor. Nem zsíros, nem ikon, nem akar nagy lenni. A hangsúly az ihatóságon van. Ami az egyensúlyt tönkre teheti, a túl erős alkohol, és az agresszív tannin.
Stevie Kraftban föl sem merült, hogy egyszer az Assassin’s Creed program szemszögéből is körülnézhet Firenzében. Akinek ez eddig nem lett volna meg, néhány pihentagyú programozó egy kardozós, (pre)partraszállós programhoz újjáépítette Leonardo da Vinci Firenzéjét. Orrgyilkos pattog a háztetőkön, és közben orrgyilkolász.
Az úgy volt, hogy a kóstoló után Bernardo Gondi márki azt javasolta, hogy nézzük meg a kilátást az étterem közelében álló palotájának teraszáról. A Gondik zsoldos kapitányokból lettek a Mediciek udvari bankárai és elintéző emberei. Címerük a keresztbe tett buzogány (nem véletlenül). A palotát most renováltatja a márki, ott van közvetlenül a Palazzo Vecchio mellett. Leonardo itt töltötte a fiatalkorát (mármint a palota helyén álló kisebb palotában). Tessék gyönyörködni, bor és reneszánsz, meg egy kis grappa is, fene vigye, szerethető.
