Először Dúzsiék standjánál sikerült megállni, Gódor Attila borász a szokásos sildes sapkában, a szokásos mosollyal próbálta elhárítani egy kétszázkilós félrészeg gengszter azon kérését, hogy a jéghideg roséhoz adjon már két liter jéghideg szódát is. Gondoltuk a könnyedebbekkel kezdünk, nézzük a 2007-es Fürtikét. A korán érő ezerfürtűből készülő friss, gyümölcsös bor tiszta, halvány citrom színű, intenzív gyümölcs ? alapvetően citrus és szőlő ? illattal indít, ízben előbukkan némi grapefruit és egres, amit szép savgerincre fűztek fel, magyarán izgalmas fröccs alternatíva is lehet a meleg nyárban. 1000 forintos palackáron meg még izgalmasabb alternatíva, mondjuk a nagy melegben egy adag kásajéggel, vagy csak szimplán jól lehűtve is simán el tudjuk képzelni.
Ezt követte a 2007-es rosé, színe már nem pink, kicsit halvány hagymásra váltott, erre mondja a szakirodalom, hogy lazac. Itt is egy intenzív illat indul, a gyümölcsös vonal előtérben, szamóca és édes alma érezhető, sav van rendesen, és mintha árnyalatnyi tannint is éreznénk a gumókon, a teste vékony, de lecsengésben hosszabb a vártnál, ill. fajtársainál. Friss palackot bontva jelentkezik némi szénsav is, az tetszik benne, hogy csiszoltabb, kifinomultabb rosét sikerült készíteni a sok, piacon lévő harsány pink bornál.
A Menoire 2007 korábban Kékmedoc névre hallgatott, aki szerette ne ijedjen meg, most így hívják. Tiszta, halványnál kicsit intenzívebb rubin szín, rózsaszín éllel. Az illata nagyon intenzív, és aki már szagolt kékmedocot, tudja mi az, hogy abszolút fajtajelleges. Vagyis? Vagyis egyszerre ugrik ki a pohárból a virág és a fekete bogyós gyümölcs, rózsa, ibolya, szeder, ami meg van támogatva némi édes fűszerrel. Ez a koránérő, apró szemű, jól cukrosodó fajta megint csak jó alternatíva a megszokottabb friss vörösek (portugieser, kadarka, zweigelt, egyes kékfrankosok) helyett. Ízében dominál a gyümölcs, tanninból is akadt, bár nem erős, teste vastagabb, mint várnánk, jópofa kontraszt ez a színnel, lecsengése közepes, 1400 forintért lehet a pincénkbe színezni vele a repertoárt.
Jobbra kettővel Heimann Zoli messziről jól láthatóan kitüremkedett bódéjából, kénytelenek voltunk megállni egy Viognier-ra, hogy hova? Rumba, rumba, egy Viognier-ra. Igen. Ez ugye még lánykorában Viona volt, de azóta felnőtt, bár HZ szerint még mindig kísérleti fázisban van. Most Viognier, tessék szépen kimondani, nem csak olyan szőlő van ám, hogy saszla. Szóval más ez a 2007-es, mint elődje, hogy mibe is? Hát a fa érezhetően kevesebb lett, ebben az évjáratban fahordós és acélhordós érleléssel játszottak, majd némi savat kellett pótolni, végül 14 százalékos alkohollal egy kicsit becsapós lett a hölgy: halvány citrom szín, intenzív, dominánsan gyümölcsös illat, citrus némi trópusi gyümölcs. Íze hasonlóan intenzív, sav tehát lett, és hopp: egy sóhajnyi tannin talán? Szóval továbbra is komplex történet az egyszerűnek tűnő külső mögött, felőlünk még nyugodtan kísérletezhet a nagy ember még ezzel, meg fogjuk inni.
A Vesztergombi Józsinál nem csak pusztám megálltunk, hanem ott is maradtunk egész este, úgyhogy erről külön kell beszámolni, mert nem fér ide, amit kóstoltunk. Ezt meg is tesszük. Elég legyen előre annyi, hogy van új Vicarius küvé 2003 után megint, a 2006-os vagy egy hónapja lett palackozva, a merlot-frank házasítás 2006-ban is hozta a formát.
Amikor sikerült átverekedni magunkat az alagúton, ami azért nem volt könnyű, mert két és fél méter átmérőn még alkoholtól magas nyomással is nehéz átpréselni percenként tíz embert, kérdezzünk csak meg nyugodtan egy gépészmérnököt. Vissza már nem is nagyon lehetett menni, levezetésnek tehát Bányai Gábor Botondékat, a Jackfallt választottuk.
Két olaszrizling, egy magnum meg egy ?z?, ez volt a sor itten. Ugye megvan a Kopár dűlő Villányban? Persze, persze, manapság, annyi bor készül a Kopárról, hogy kis túlzással egész Magyar honban nem készül annyi. Na de, ezt a rossz nyelvek terjesztik csak, pfuj. Lényeg: ha az ember kicsit utánajár, könnyen kiderül, hogy tényleg a Kopárról van-e az a bor, vagy nem. Viszont, hogy olaszrizling jöhet-e a Kopárról, az érdekes. Márpedig a Jackfallnak van ott egy szőleje, ami hagyján, de még azt az elég brutális dolgot is elkövették, hogy az öreg olaszrizling kivágása után ismét olaszrizlinget telepítettek, ami ugye látszólag szembemegy minden logikának, milyen jól el lehet már adni egy Kopárról származó vöröset manapság. Vagy mégsem megy szembe? A 2005-ös Kopár Olaszrizling mintha cáfolna. A 3000 négyzetméteren 600 palack terem, ezek fél éve lettek letöltve a hordóból, jól meg is lettek batonázsolva , amitől egyelőre intenzív fahordós jegyek jelentkeznek, ez persze majd szépen simul. Szóval intenzív illat, és íz, némi oxidatív jeggyel. Közepesnél erősebb test, erős savak, várni kell még vele mondjuk egy-másfél évet, amíg egyáltalán megmutatja magát, de nagy a potenciál. Különben 3600 forintért érdemes beszerezni, mert hamar elfogy.
A 2003-as Magnum ugyanaz, mint a pince Grand néven futó küvéje, ami klasszikus bordeaux-i házasítás, cabsav és cabfranc az alap, szóval a Magnum csak a palackméretben különbözik, és a másfél literesben a palackos érleléssel változik a kép a Grandhoz képest, más lesz a mikróoxidáció, ugye. Izgalmas, hogy 2003-hoz képest ízben sokkal fiatalabbnak mutatkozott, lehet félretenni, mér pár éve biztos van. Közepesen mély gránátba hajló rubin szín, intenzív, gyümölcs domináns illat, kiegészítve az érleltebb illatjegyekkel, erdei gyümölcs lekvár, fa, csoki, kávé, fűszerek: szegfűszeg, édeskömény. Tannin van bőven, még nem simult le teljesen, a sav megtámasztja, szép harmonikus történet ez, nem az a fajta, már a méreténél fogva sem, amiből egy palackkal egyedül el lehet szopogatni.
A másik olaszrizling a 2002-es. Nem véletlenül hagytuk a vörös után. Itt ugyanis egy Sherryről van szó, méghozzá finoról. Nem vicc. A dolog egy véletlen hiba következménye, a dolog édes late harvestnek indult, de elrontották. Ott döglött a pincében, aztán 2003-ban lett 40 fok, felmelegedett a pince egy két fokkal, és hopp, még egyszer megerjedt a dolog, és teljesen kierjedt a maradék cukker is. Ki akarták dobni, de BGB megkóstolta és feltalálta a teleportot, mert amíg a szájában volt, Jerezben találta magát. Nem is tudjuk máshogy leírni, mint egy jól elkészített száraz sherry, 19 százalékos alkohollal. Különlegesség.
Z ? mondta Bányai, jé, mondta Kántorbandi. A 2004-es zengőből készült desszertbor 58 gramm maradék cukorral, 12 százalékos alkohollal, közepesnél erősebb testtel és savval nem egy gejl cucc. Olyanoknak való, akiknek nem jönnek be az ennél édesebb desszertborok. A birsalma fanyarsága, némi citrussal megtámasztva ugyanezt a célt szolgálja. És 2000 forint, tegyük hozzá.
Zanza: a borfeszt a várban tényleg megkerülhetetlen lett, annak ellenére, hogy a tömeg miatt sokszor alig lehet közlekedni, érdemes felmenni legalább az egyik napon. Ha másért nem, hát azért mert a borászokhoz menni sokkal több idő meg energia lenne. A programok, a kaja, meg minden más másodlagosak, minket az sem zavarna, ha nem lennének. Főleg azzal a lacikonyhával vagyunk így, ami az Oroszlános udvarban van, és ha fizetnének érte akkor sem ennénk a kínálatból. A sajtosok, tapasosok, sokkal jobban szolgálják a közt, és egyáltalán: jobb lenne a vár különböző pontjaira szétszórni a kajáldákat, mindenkit megkímélve a balatoni büfésortól.
És ti kedves olvasók? Vélemények – óhaj-sóhaj?
Korábban:
