Fater kalandjai a Spirit of Wine-on, ahol rájött: nem lehet mindent, ha korlátozott idő áll rendelkezésre. A szíve vérzett, de becsületére legyen mondva: tisztességesen teljesített. Már ismételne is, ha lenne még idén cukorkabolt párlat és borisszáknak.
Az IFDT a magyar borissza nemzetközi műveltségét illetően némileg fedetlen piaci rést használ ki, amikor olyan mennyiségű (348 db!) és minőségű ? főleg külföldi ? bort kóstoltat egy színvonalas helyszínen, jó lebonyolítással, amire még dr. Mészáros Gabriella is felemeli a szavát (talán nem titok, hogy a Borkollégiumban végzett diákokat körlevélben értesítette, hogy a ?részvétel szinte kötelező?). Igaza volt.
Lássuk be, hogy a nagyobb borfesztiválokon van ugyan külföldi jelenlét, de sosem fókuszban. Emlékszem, mikor pár éve az olaszoknál a Várban már második napra elfogyott a kínálat (jobbik) fele, vagy amikor a lelkesen ideutazó dél-afrikai gazdákon édes vöröset keresett az egyszeri látogató. Nyilván nem ütötte szíven a dolog, ott sem mindenki MW és a szervezők ne is hagyják abba a vendégrégiók meghívását, de ez a mostani önmagában két napos feladat lett volna és nem alibizték el egyszerű borokkal.
Tetszett az is, hogy több helyen a külföldi pincéktől is eljött egy-egy helyi erő. A helyszín a ?Sofitel Budapest Chain Bridge?, öregebbeknek Atrium Hyatt. Mivel délután esküvőre voltam hivatalos, csak két órám adatott, a cukorkabolt-érzés teljes: habzsolnád. Ennek megfelelően részletesen nem jegyzeteltem, mert akkor most kétszer annyi kihagyott tétel miatt búsulhatnék.
Benyomásaim viszont vannak bőven, magyarokkal kezdtem. A Tornai Pince sora szép és egységes, a Top Selection borok csúcson vannak, fogyasztandók. Barta Károly borai egymással összekóstolva még érdekesebben mutatják a dűlő képességeit. Gróf Buttler Szarkás fehér cuvée (viognier, pinot blanc), egyedi karakterrel (sajnos a veresekre már nem jutottam vissza). Mellesleg ők sem voltak az eredeti listán, tehát már 350 felett a tételek száma. Vastag, szinte húsos, de friss Tohu Sauvignon Blanc, óvilágot utánozni próbáló riesling, virágos-főtt húsos pinot noir. Lenyűgöző Schlumberger sor: Kessler Pinot Gris Grand Cru /2004/, Kitterlé Grand Cru Gewurztraminer Grand Cru /2003/, Les Princes Abbés Gewurztraminer /2006/, Les Princes Abbés Pinot Gris /2008/, Les Princes Abbés Riesling /2006/, Saering Grand Cru Riesling Grand Cru /2006/, ezen szerencsére végimentem, nincsenek szavaim. ?Belépő? szinttől bármelyiket és bármikor innám. Remek savszerkezet és hibátlan, komplex borok, főleg a 2003-as gewürztraminer fogott meg végtelen hosszával, kerekségével, még nyolc évesen is friss gyümölcseivel, valamint a 2006-os riesling grand cru, ami még bőven fejlődő, finoman petrolos-ásványos-hűvös, nagyon elegáns és nagyon hosszú bor. Paul Jaboulet ?kis? fehér és vörösborai korrektek, egyszerűek, Rhone-ra jellemző karakterrel, Ogier pedig egy fehér Chateauneuf-de-Pape-al kápráztatott (persze vörössel is, ami a nap egyik csúcspontja volt számomra). A franciák valahogy jobban megfogtak ma, az új belépő Joseph Drouhin (Bourgogne) teljes sorát megkóstoltam. Chablis 2009, Chambolle Musigny 1er Cru 2008, Gavrey Chambertin 2008, Laforet Bourgogne Chardonnay 2010, Laforet Bourgogne Pinot Noir 2009, Meursault 2009, Puligny Montrachet 2008. A kicsit egysíkú Laforet-eken és az egyelőre nagyon fiatal zászlóshajókon kívül minden bor tetszett. A pince képviselőnőjének (angolul megszólalni merő francia!) megpróbáltam elmagyarázni, hogy Burgundia baromi nehezen érthető meg, főleg nálunk (ahova kevés nagy pinot és chardonnay jut el) ez úgy tűnik evidencia, vagy nem fontos. Ettől függetlenül öröm a Gavrey Chambertin, Meursault és Montrachet, javaslom kóstolásra a burgundiakat elutasítóaknak is. A soproni Lővér Pince shiraz sillerével léptem át egyébként a vörös szőnyegre (klassz savak, elég vastag és fűszeres, ételért kiált). Volt szerencsém összevetni a Callia Alta shiraz-t a Rosemount-al és a Simonsig Merindol-al (sajnos Lehmann-t bután kifelejtettem). A Sumarroca Penedés területén rendelkezik több, mint 400 hektárral. 1999-ben vásárolták, előtte kisebb területük volt (60ha). Érdekes projektjük gyenge fordításban a ?világ szőlőskertje?: ezen a területen közel 400 különféle fajtát telepítettek genetikai kutatás céljából (meg gondolom meginni a belőlük készült borokat). Itt már bőven a vöröseknél jártam, de az El Codal Tinto és Santa Creu után az igazi izgalmakat a cava-k jelentették. A pinot noir alapú cava dohányos-medvecukros-élesztős, ami még jobban tetszett az a csodálatos habzású, acélos savú brut nature, ami a legszárazabb kategória, gyakorlatilag nem tartalmaz cukrot (a hazánkban ?sec? vagy ?száraz? besorolással forgalmazott pezsgők cukortartalom alapján csendes bor kategóriában kb. félédesek lennének). A pincétől érkezett katalán hölgy (ő hangsúlyozta!) közvetlen volt és nyitott a kérdésekre is.
Na meg egy csomó mindenről nem írtam, pedig volt három Jekl, egy Borműhely, pár chilei, Disznókő, Villa Tolnay is, stb., mind szépek. Arról nem is beszélve, mennyi mindent terveztem, hogy majd megkóstolom, de most újra áttekintve a listát még jobban vérzik a szívem (pedig a párlatokon kívül ebből minden tervben volt): Banfi és Il Poggione sor, Zenato és Bisol sor, Ausztrália és Spanyolország szinte teljesen, sherry-k és cognac-ok (Ferrand és Frapin) komplett, pálinkák és portóik, whisky-k, calvadosok és vodkák (aki szereti, tanulmányozza a listát), sajtok, jaj.
Még ?leírni is tereh?. Jó, hogy tervben van egy karácsony előtt egy vásárlással egybekötött ismétlés, akkor mindenki pótolhat, aki most nem ért oda. Én biztosan fogok.