Jó szerencsénk nem először vet erre a legendás vidékre minket, hol óceáni szellők fújdogálnak a balparti síkon Medoc, a jobbparti enyhe lankákon a pomeroli pampák felett és ahol egy komolyabb chateau a kábé 8-10 euróért előállított palackot normale weise 80-100 euróért adja el. Épp? fél évtizede jártunk itt először Vagesz (Vágvölgyi B. András) úrral, akkor a Chateau Mouton-Rotschildot és a Pichon-Longueville-t ejtettük útba, itt, a pichoni kastélyban laktunk pár napig kék-zöld súlyos bársonyfüggönyök között, bárónak érezve magunkat. Bevizsgáltuk a Ch Cantenac-Brown-t, a Ch Palmert és a Cheval Blanc-t is, a végén simán levezényeltünk volna egy vörösboros vinifikációt. Utóbb osztrigát szürcsöltünk a szürke óceán partján boldogan, ajándék volt az az utazás is az élettől. Ezúttal e sorok írójának a pomeroli Chateau Petit-Village-ban volt szatorija, megvilágosodása, itt esett le neki a tantusz, hogy mit is jelenthet a bordói szó. Mint egyszer Montalcinóban, ahol egy kétezres Banfi Brunellót kóstolva értett meg valamit eme toszkán vörösbor mélységéről, illetve arról, mit is jelenthet a vörösbor és mi is az elegancia. Akkor és ott a toszkán hegyi városkában rőt bársonyszobát vizionáltam, benne fekete Steinway-zongorával és finoman gomolygó dohányfüsttel. Most az vált világossá, hogy a nagy bordói izzó és súlyos, mély és titokzatos fekete vér. Itt az első bor a Ch Petit-Village, 3500 láda, a második bor a 1996 óta készülő Le Jardin de Petit-Village, 1300 lada. A 2007-es Grand Vin lassan mozgó, rubin és kék reflexeket vető bíborszín olaj, kész bor, tán nem nagyon hosszú, de majdnem tökéletes, mély, intenzív élményt adó bordói némi ásványos jegyekkel. (Magunk 89 pontot adnánk rá, ez a Parkőr vagy Parker-gyerek vagy hogyishívják csak 78-82 pontra taksálta). A 2005-ös verzió szeszesebb és fásabb, de a tölgy nem durván, inkább fűszerként jelenik meg a finom kompozícióban. A Ch Petit-Village is AXA-tulajdon, mint a Pichon vagy a Disznókő, Pomerol legmagasabb platóján fekszik, a Cheval Blanc és a Petrus is itt küszködik a közelben. Az agyagos, néhol vastól rőt talajban lehet valami, ami a Petit-Village borok némelyikébe az idő múltával a szarvasgomba aromáját csempészi. Ezért ha szarvasgombát fogyasztunk, hörpöljünk mellé idősebb Petit-Village-t, az csak a bibi, hogy 80-100 euróért vesztegetik Párisban palackját. A birtok 75 %-a merlot, 17 % cabsauv, 8 % franc, 5600 tőke/hektár, hatalmas invesztíció-újratelepítés-rekonstrukció zajlott az utóbbi szűk fél évtizedben, vadiúj chais, a nagy borok 60 %-a új francia barrikban érik úgy 15 hónapig, 40 ezer hordó van, összességében ambiciózus fejlődés jelei, a Petit-Village Christian Seely szárnyai alatt a nagy nevek közé fog emelkedni.
Ihol van Bordeaux, ni! Emitt meg a borvidékek, részletesen…
Bordeaux városa (230 ezer fő, milliós agglomeráció, Gironde megye, Aquitaine régió fővárosa) borzasztó értelmes hely, a bortól függetlenül is. A Garonne partján fekvő város többször volt a Hexagon (Franciaország) fővárosféléje: amikor a vaskalapos poroszok megszállták Párizst 1871-ben, majd amikor a fritzek a világháborúkban (ez a németeknél afféle kényszeres népszokás volt, mint Britannia bombázása), szóval ilyenkor Bordeauxban szokott volt székelni a Nemzetgyűlés és/vagy a kormány. Azóta a történelem itt véget ért, az úniós örök békében a kreatív energiák a kultúrába és az üzletbe áramlanak. Ezért aztán Bordeaux ma kifejezetten értelmiségi hely, mely a bor mellett a magas kultúráról szól és dinamikusan fejlődik. Ez nemcsak üres közhely. A város fókuszpontját a Nagyszínház jelenti, mely a Nemzeti Opera és Balett otthona is, ez már eleve nem rossz, egy város, ahol az opera a legfontosabb (illetve amelynek Montaigne volt a polgármestere), nem lehet rossz hely. Olyan szintű zenei élet zajlik itt, hogy már ezért érdemes idáig repülni, sajnos egyébként csak átszállással lehet. Másrészt az ezredforduló óta folyik a város modernizációja, amit alapvetően a kultúra, a turizmus és a jó ízlés határoz meg. Itt van például a rakparti sétány: az utóbbi egy-két évben lebontották a folyóparti házsort, kinyitották a várost a folyóra és egy végtelenül derűs, virágokkal teli, hosszú promenádot hoztak létre, mely kulturális intézményekbe és éttermekbe torkollik, a bordóiak esténként itt sétálnak, bicajoznak, futnak vagy kutyát sétáltatnak, jól érzik magukat. Időnként elsuhan melletted a világ legfantasztikusabb villamosa, olyan, mint egy gusztusos űrhajó, csak Strassbourgban láttam hozzá hasonlót. A város kreativitását jelzi, hogy a klasszicista XVIII. században már lezajlott itt egy hasonló modernizáció, mely mintegy ötezer épület emelésével egységes, polgárias és borzasztóan párizsias külsőt kölcsönzött Bordeaux-nak, ugyanis Párizs XIX. századi fejlesztésekor Hausmann, Bordeaux korábbi prefektusa előtt a bordeaux-i klasszicista városfejlesztési projekt volt a minta. Szóval Bordeaux egyáltalán nem csak a borról szól, itt aztán nem üres szó, ha az ember a csúcsbor és a magas kultúra találkozásáról beszél.
Szőlő Moulis-en-Médocban
Ugye olyan 120 ezer hektáron terem itt a cabernet és a merlot és kábé 6 millió hektó bort szűrnek csak innen, aminek 90 %-a vörös. Tavaly 3,4 milliárd eurót hozott a francia konyhára csak a bordói, ami pedig az egész francia borprodukciónak úgy bő 10 %-a csupán (vö a mi egész produkciónk 3,5 milliós produkciójával, ami nem baj, mert attól még lehet jó a madzsarisztáni bor és megtalálhatja a saját kicsiny, minőségi nichét-piacát). Entre-Deux-Mers Bordeaux hátsó udvara mintegy, tkp egy mezopotámia, azaz folyóköz. Ugye az óceánba becsekkoló Gironde a Garonne és a Dordogne összekeveredésével létrejött gigászi küvé, a két folyó közti sík az EDM, mely 23 ezer hektáros. Az útba ejtett pincészetek közül a Chateau de Lisennes-t emeljük ki, mint tipikusnak tűnő családi vállalatot. 52 hektár a kavicsos-agyagos-meszes talajon a Garonne jobb partján az óceán temperálta tájon, a nyolcvanas évek végére alakul ki a birtok mai mérete és szerkezete, 450 tölgyhordó, 400 ezer butykosos produkció, Jean-Pierre SOUBIE vinifikál, fia promotál, a borok zöme a belső piacon megy el, a többi főleg az USA-ban. A szortiment egyik felén a Clairet, a merlot uralta rózsaszínű, rozénál több, sillernél kevesebb, intenzív rózsaillatú könnyű itóka, afféle generalista gasztrobor, a másik végén a L?Esprit de Lisennes 2005, mely a táj lelkét 100 %-os cab sauvignonnal fejezi ki, mély, lilás bíborszínnel köszön és zárt, nem intenzív illattal, fanyar savak tengelyébe kapaszkodó, nem tanninhangsúlyos, enyhén konyakos, kicsit szilvalekváros jegyekkel díszített ízképet mutat telt testtel, szép hordóval a háttérben, olyan 88 pontos-forma összbenyomást nyújtva és csak 14 euro körül van az ára.
Még egy érdekes jelenséget idéznénk fel bordó környéki portyázásunkból, az arcachoni osztriganeveldék hálózatát. Arcachon kis fürdőváros az óceánparton, nevezetessége az irdatlan homokdűne, a Dunes du Pilat, mely vagy három kilométer hosszan nyúlik el a parton, és tényleg látni, ahogy az örökké fújó szél borzolja a felszínét és hordja el az egész cuccot olyan évi öt méteres sebességgel. Arcachon fürdőváros, az Ezüstpartnak, e hosszú óceánparti plázsnak kicsiny, a XIX. században létrejött fővároskája. Elképesztően jó, nyugis, szellős sarka ez a világnak, kevéssé ismert és felkapott, csak ajánlani tudjuk az igényesebb honi utazóknak is. Azelőtt csak sirályok, osztrigák és halászok kavartak itt a dűnék között, ma a flancos Cote d?Azur-nél visszafogottabb és olcsóbb üdülőhelyet kedvelő kispolgárok ejtőznek itten, eme óceáni Balaton-part villácskáiban. Osztrigában a hely változatlanul erős: 350 farmon nevelgetik a guszta kis állatkát, mely nem egy lumen, de télleg nagyon finom, ahogy a Pallas lexikon fogalmaz: egyike a legismertebb és legkedveltebb nyalánkságnak, de valódi ízét csak az érzi, aki lassan falatozza el. Arcachon nemcsak a csendesebb üdülőhelyet kedvelő vendégek, hanem e kagylóállatnak is ideális létfeltételeket biztosít: a víz mindig 21-22 fokos, a baby-oyster vígan dagonyázik és három éven át elmerül a semmittevésben, nem is sejti, hogy egy napon kis házába behatol egy kés, betör a fény, citromot facsarnak rá és három másodperc alatt kiszürcsölik a tenger medicinális moszatízével átitatott kis testét, majd jó savas Entre des Mers-i fehérbort vagy champagne-it küldenek utána.
A Concours Mondial-t Louis Havaux úr, a borújságírókat összefogó FIJEV elnöke alapította 1994-ben. Renegát borverseny, amennyiben pár éve kizárták a Nemzetközi Borversenyek Szövetségéből és az OIV, a Nemzetközi Szőlészeti és Borászati Hivatal is megvonta tőle a támogatását. Nagy biznyák lehet bor-világversenyt rendezni, a Concours látható fejlődése ezt sugallja. A brüsszeli buli pár éve elkezdett vándorolni (az utóbbi három évben Lisszabonban, Maastrichtben és Bordeaux-ban kellett kóstolni), van kínai meg egy csomó dél-amerikai mutációja, úgy tűnik, magasról tesz az OIV-re, marha jól megvan nélküle, fütyül rá, mint madár az ornitológiára. Több, mint 6000 minta érkezett, 240 hivatásos méznyaló kóstolt, 4500 liter bort kellett bevizsgálni, ezek háromnegyede 12,5 euró körüli-alatti tétel volt, tudvalévő, hogy tíz euró körül lehet az a határ, ami fölött már piszok jó borokat kaphatni. Komoly nemzetközi borverseny úgy kétezer mintánál kezdődik, ezért kicsit viccesnek találjuk, hogy a mi VinAgoránk honlapja, mely önmagát a világ tíz legtekintélyesebb borversenye közé rangsorolja, a hatezer mintás Concours-t meg sem említi a jelentős borversenyek között, miközben ő maga, mármint a VinAgora másfél évtizede képtelen kilépni az öt-hatszáz mintás súlycsoportból.
(Folytatás a Borigo augusztusi számában)
Korábban:
