Halász Attila barátunk éppen elég rég él Ausztráliában ahhoz, hogy tökéletes kitekintése lehessen az ausztrál boriparra, ugyanakkor még nem annyi ideje, hogy elfeledje a magyar borokat. Kissé lesújtó véleményének bátran szokott hangot is adni „európai” nicken és okulásul nyaranta, mikor hazalátogat, tart egy egészen exkluzív kóstolót olyan tételekkel, amelyek szinte egyáltalán nem beszerezhetők a „normál” magyar/angol/német webshopokban.
Sőt olyat is kóstoltunk, amelyet még Ausztráliában sem lehet „csak úgy” megvenni, az értékesítés körüli intenzív felhajtással a mágia érzetét tovább fokozták (Wendouree). Korábban ezek a kóstolók „Terra Australis” néven futottak, most „Red Earth” volt az este neve, de a cél ugyanaz: megkóstolni párat a legjobb ausztrál borokból, egyben kihagyni szinte teljesen egyik kedvenc fajtámat, a shirazt, ezzel rávilágítva arra, hogy más fajtákkal is tudnak nagyot alkotni.
Attila sajátságos stílusban vezetett minket végig az esten, nekem személy szerint tetszik, hogy nem csak a szakértő nyammogás és a száraz adatok pörögtek, hanem olyanok, hogy „Ez a bor… ez a szex utáni korbácsütés”, „Érzitek mekkora ez bor?”, „Uraim, felnőttünk, ez a bor a felnőtt férfi itala.”
Hogy szerinte miért nincs jó bor egyes helyeken itthon? Mert várják, hogy végre „meghaljon az öreg” és átvehesse a nagyobb kitekintéssel bíró új generáció a pincéket. Ezzel lehetne vitatkozni bőven, viszont arra, amit mondott („Mi az ausztrál borokkal hazai pályán nyomunk le mindenkit? Kell egy jó pinot? Megverjük Burgundiát? Vagy egy király cabernet? Abban is jobbak vagyunk, mint Bordeaux, vagy Chile.”) azt részben alá tudta támasztani.
Penfolds Bin 389 1998
Cabsav-shiraz házasítás, a „kis Grange”-nak is szokták nevezni, annak „levetett” hordóiban érlelődik. Dél-Ausztráliából származik, öt különböző régióból. Sötét, szinte fekete a bor, a korona pedig tawnyra emlékeztet. Illata kiugrik a pohárból, tele tercier-kvaterner jegyekkel. Szilva, teafű, meggylikőr. Buja illat. Szájban viszonylag testes, rengeteg édesfűszerrel és földességgel, a finist egy pici konyakosság zárja. Egy jó állapotban lévő, tökéletesen idősödő bor, enyhe alkoholtöbblettel. Tipikus, nemes ausztrál, jól integrált hordóval és selymes tanninnal (ami érzetben picit Toszkánára emlékeztetett).
Viszont néhány nyolc-tíz évvel fiatalabb magyar csúcsbor biztosan megirigyelné ezt az életgörbét. Az ára valahol 120 USD körül mozog, meglepően vitális még mindig, bár azt hiszem jelen állapotában már fogyasztandó. 89-91 pont
Westend Estate 3 Bridges Durif 2010 (Griffith)
Durif, azaz petite syrah. Nagyon ritkán kóstolok ebből a fajtából, egy kezemen meg tudom számolni minden korábbi tapasztalatomat. Sötét magú szín, fiatalos rubin korona, kirobbanó feketebogyós gyümölcsökre, lila virágra, pörkölt kávéra emlékeztető illat, kissé direkt is. Van benne bors, szilva, áfonya. A kortyban elsőre a szép balanszból picit kiütő alkoholtöbbletet fedezem fel, de a hosszú lecsengés feledteti az apró botlást. A savai is hibátlanul támasztanak.
Mélyvörös gyümölcsök tobzódnak, szegfűszeggel és egy csipetnyi animalitással, földességgel támasztva. Blockbuster, de nem buta. Vörös húshoz a vastagsága ellenére le tudna csúszni egy üveggel. Remek árérték arányú (átszámítva ~6000 Ft), energikus bor. 90-92 pont
Star Lane Vineyard Nebbiolo 2009 (Beechworth)
Valóban, európai szemmel is kézművesnek tekinthető ritkaság, csupán pár száz palack készül belőle évente, helyben is nehézséget okoz hozzájutni. Közepesen intenzív, gránátba tartó rubin szín. Illata dzsemes, égetett dzsemes, kandírcseresznyés, pici plasztik és pici tiszta istálló, meg cassis és eukaliptusz. Szájban telt, gyümölcsös bor, valahogy nem tűnik ausztrálnak, semmi klisét nem mutat.
Tanninja puha, kissé porózus, de gyümölcsei gazdagon áradnak, a lecsengésben is az érett gyümölcsök hada mutatkozik. Szerintem ez a bor még igen fiatal, bőven fog fejlődni, ha fektetjük. (50 USD) 90-92 pont azzal, hogy pár év múlva lesz ez 95 is.
Grosset Gaia 2009 (Clare valley)
Háromnegyed cabsav, egynegyed cabfranc (!). A helyben már Himalájának számító, 510 méter magasan fekvő ültetvényről származik, Jeffrey Grosset keze munkája (aki nekem inkább John Malkovich-ra, mint Művalkesz Octopusra hasonlít). Köves talaj, kézimunka. Intenzív animalitással nyit, amit bazsalikom, menta, pörkölt kávé keretez (először jött elő eklatánsan a menta, amit annyira szeretek és keresek, főleg a Barossa valley-ből származó borokban).
A hordóhatás kicsit talán erős, de azt hiszem ez még simulni fog, nem az a „soha el nem tűnő” benyomásom van tőle, fából (is) a legjobbat kapta. Nagyon szép, magas szintű egyensúlyt mutató bor, szinte édes textúrával. Túlzásoktól mentes, finoman gyümölcsös, vastag és rágható lecsegés rengeteg bogyós gyümölcs és karácsonyi fűszer játszik benne. Izgalmas, nagy anyag. (~10.000 HUF) 92-94 pont
Wendouree Malbec 2010 (Clare valley)
A varázsborászat, akiktől nem lehet bort venni, csak ha fent vagy a listán. Ahova persze nem lehet felkerülni, de lekerülni annál könnyebb (ha eladod a bort pl. akkor már repültél is az illusztris társaságból). A pince felé vezető úton a CLOSED tábla a hetvenes évek óta fixre fel van szerelve, igazi kiváltság megkóstolni egy ilyen, helyi léptékkel is beszerezhetetlen tételt.
A tőkék 1920 és 1940 között lettek ültetve. Kékes reflexeket mutat, fiatalos szín (fiatal még az egész), sötét maggal. Illata intenzíven gyümölcsös, finoman paprikás és mégis hűvös karakterű. Itt is van egy kis menta. Nobilis anyag, nem túl vastag, de nagyon rétegzett, nagyon egyben van. Perfekt egyensúly már most, de még bőven fektethető. Kimelendő, hogy a hordóhatás teljesen háttérbe van szorítva, szinte nincs is. Az elitklubban 20.000 Ft körüli áron vehetik meg a kiválasztottak. 92-94 pont
Elderton Ashmead Cabernet Sauvignon 2009 (Barossa valley)
Nagyon vastag, nehéz illat rengeteg mentával, erdei gombával, fűszerpaprika helyett édes paprikával és fehérborrssal, fekete teával, dohánnyal. Zseniális illat! Szájban dzsúzos, mégis feszes tud maradni, nagy és érett cseranyag, ribiszke, szilva, bors és szilva. Dekadens, hatalmas, blockbuster tank, dzsúzos a lecsengés is. Nem vagyok nagy cabsav-hívő, de ha a világ az utolsó perceit élné, a süllyedő Titanicon ülnék, vagy eljutnék a déli sarkra, csak ezt innám. Perfekt. (A múlt század negyvenes éveiben ültetett tőkékről, 15000 Ft körüli árát vastagon megéri, A slukkban öt csillag lenne, bármilyen sorba be merném tenni) 93-95 pont
Wendouree Cabernet Sauvignon 2009 (Clare valley)
És akkor Attila előránt még egy Wendoureet, amit fél évszázados életpályára szánt az alkotó. Szó megszakad, hang fennakad, beleszagolok és hiszek neki. Intenzív, mély illatú, érett anyag, komplex, „nagyboros” érzet, inkább a fűszerek hangsúlyosak, de azok izgalmasan, hosszan lehetne elemezni. Vastag, hömpölygő aromák, de valahogy nem válik nehézkessé, a savak gyönyörűen megtartottak. Puha és érett gyümölcsösség mellé pikáns fűszereket ad. A tanninok kicsit összehúznak a végén (ez idővel simulni fog), emiatt „csak” 92-94 pont (20000 Ft)
Mitolo Serpico Cabernet Sauvignon 2008 (McLaren Vale)
Sötét színű bor, már gránátos koronával. Vastag, konyakos illat, lehengerlő. Tubák, szederdzsem, fűszerpaprika, cassis. Brutális bor a szó legjobb értelmében. Nem is nagyon írtam le, de minimum négy hangszeren játszik. Vastag, érett, buja, telt, koncentrált. Igazi ausztrál bulldózer, letarol, megrág és kiköp. 93-95 pont (17.000 Ft de ez is megéri az árát)
Heatchcote Estate Block F Shiraz 2009 (Heathcote)
Paff, jobbegyenes, azt hittem az Elderton, a Wendouree és a Mitolo után már nem lep meg semmi. Attila csak egyet hozott tiszta shiraz-ból, hogy megmutassa, nem érvényesek a klisék. És paff tényleg. Fantasztikus bor a fajta minden szépségével: erdei gomba, avar, tiszta istálló, fűszerek édesben, fűszerek sósban, menta és inkább Rhone-ra jellemző szardíniás mineralitás. Aztán a korty minden irányból szépen felcsiszolva, kilógások levágva. Sűrű, de minden összetevője „közepes”, sav/tannin/alkohol, a lecsengés végtelen. Gyümölcsökbe, animalitásba, egzotikus fűszerbe fut ki. 18.000 Ft, egy kartonnal kérnék. 94-96 pont
Dandelion Vineyards Legacy of the Barossa 30 Year Old Pedro Ximénez Barossa Valley NV
Solera rendszerben érlelődik, amit 1944-ben indítottak, volt ideje kitalálni, hogy milyen legyen. Kissé opálos színű, közepes arany tónusban. Valahogy nem tudtam levetkőzni a gondolatot, hogy egy fitt kis szamorodnit iszom, mondjuk Samuel Tinon-ét. Mazsola, pörkölt magvak, szivarfüst. Szájban dió, krémes, olajos anyag nem gejl cukrossággal és extrém hosszú lecsengéssel. Komplex, kiváló. 92-94 pont
Azt kell, hogy mondjam, ilyen stabil és erős sort rég kóstoltam, gyakorlatilag 90 pont alatt nem volt bor. A legnagyobb meglepetés talán mégis az Ausztráliával kapcsolatos előítéletek brutális lerombolása volt. Úgy tűnik Európába valóban csak az élelmiszeripari mércével is észrevehető méretű óriásgazdaságok termékei jutnak el döntően, hiszen ami igazán jó, azt meg tudják inni helyben is. Bár a magyar pénztárcához mérve ezek a borok igen drágának tűnnek, arra tökéletesen alkalmasak, hogy egy ünnepi pillanatot bearanyozzanak. Bizony, számtalan magyar bor van öt számjegyű árcímkével a polcokon, fele ilyen minőségben. De fanyalogni nem fogok, mert a magyar bor ügye iránt elkötelezett vagyok.
Egyszer Attila azt írta nekem, amikor éppen az egyik kedvenc magyar syrah-mat ittam, hogy az nem jó bor. Kérdeztem miért? Mert betette egy ausztrál shiraz-vaksorba és amikor kóstolták, hát, mintha valaki farmerban ment volna az Operába. Szerintem az a bizonoyos syrah egy nagyon jó, sőt igazi klasszis bor, de amit üzenni akart, ma este megértettem.
