A terroir-hangzatos, dűlős nevek szépen beszivárognak Villányba. A házasítás kékfrankos és syrah, nekem a syrah volt a hívószó (Bock syrah-ültetvénye is főleg a Bocorban van).
Sajnos a kékfrankos 90%, szóval kicsit aggódtam, hogy mi lesz a meccs vége: két fűszeres fajta, az egyik ráadásul szűztermés. Illata közepes intenzitású, nagyon sok, még nem integrált fával (tubák, antik szoba, tejkaramell – olyan hangulata van, mint Herczeg Ági syrah-kurzusán azoknak a palackoknak, amelyekben néhány hónapig hordó-dongapálcákat tartottak).
Van persze mögötte rengeteg finomság is: meggy, szilva és áfonya. A kortyban lendületes savak és sok, kissé szárító tannin fogad, édesbe hajló textúrával. Fekete bogyósok, karamellás-szilvás és konyakos-fahéjas jegyek mozognak, határozott kesernyével a finisben. Nem lomha, de nem is túl rétegzett bor, az árát megérte (Bortársaság, 2900 Ft körül), 3,5 csillag.