Egy esős éjszakán hallottuk a legendát, miután oly sikeresen szöktünk a szamorodnifenomén Samuel Tinonhoz Olaszliszkára, hogy kipihenjük Budapest gondját-baját. Volt az asztalnál egy másik, nagybajuszú francia borászember, Nicolas Godebski, (a Disznókő alapítója, most éppen a Pajzos-Megyer színeiben játszik). Ő mesélte el a legrégebbi Tokaji aszú történetét, amelynek koránt sincs vége.
Az első állomás Varsó
A kezdete viszont határozottan 1606. Ekkor szüretelték azt az évjáratot, amelyikből jelentősebb tételt vásárolt az akkori varsói borkereskedelmet kezében tartó, Fugger származék Fukier-ház. A varsói-német család 1500 óta vásárolt borokat Tokaj-Hegyaljáról. A Fukierek komoly, odafigyelős emberek voltak, rendes pincekönyvet vezettek és a boraikat hatévente újrazárták.
Namost akkor itt álljunk meg. A korabeli parafa dugók nem voltak olyan jó minőségűek mint manapság, az élettartamuk maximum hat év volt. Amikor ez letelt, kikapkodták a régieket, és új dugóval szépen ismét lezárták, az előzőleg színültig töltött palackokat. A dugózás tényét ? és évét ? a pincekönyvben rögzítették.
A Fukier pincében pihent tehát az ötszáz-egynéhány palack, további múzeális tokajikkal egyetemben (a muzeális itt azt jelenti, hogy XVII. és XVIII. századi.) Remekül karban tartva mind. A Fukier házat 1911-ben eladta ugyan a család, de a kereskedőház és vendégfogadó a mai napig megvan Varsóban, ezen a néven, hiszen az új tulajok hülyék lettek volna egy négyszáz éve bejáratott nevet lecserélni arra, hogy mondjuk restaurácia Bukowski.
Nem mindenki akarja, hogy megtalálják az első tokajikat! Itt például Nicolas egy, a semmiből felé repülő nindzsa kést kap el, majd nyugodtan folytatja a mesét!
Berlini vendégjáték
Aztán Varsóba 1939-ben bevonult a Wehrmacht. Hilter személy szerint nem volt borkedvelő (antialkoholista volt akkortájt, meg vegetáriánus. Csak később, a Sztálingrádi vereség után kezdett inni, akkor is inkább sört.) Ő inkább műkincsben utazott, Hermann Göring, a Luftwaffe pompakedvelő kiskirálya azonban annál inkább kedvelte a bort.
A Fukier házban talált tokaji tételeket pincekönyvvel, mindennel együtt átalszállították Berlinbe (illetve valószínűleg Berlinbe). A németek a maguk szeretetre méltó gondosságával vették kezelésbe a tételeket. Mivel az üvegek jelöletlenek voltak, mindegyikre festettek valami jelet, hogy tudni lehessen, ki hova tartozik ? Nicolas szerint a jelek mostanra lekoptak, de UV fénnyel láthatók.
Egy Strzyzewski nevű német történész, aki már könyvet is írt a témában, jelen állás szerint a Wehrmacht iratai közt kutat, hogy kiderítse, milyen jeleket is használtak a palackokon.
1939 és 1945 között éppen hat év telhetett el, az alapos németekről feltételezhetjük, hogy odavigyáztak, és dugóztak, ha kellett. 1945 tavaszán elfoglalta Berlint a Vörös Hadsereg. A legenda szerint Hitles és Eva Braun, mielőtt öngyilkosok lettek volna a führer bunkerében, megittak egy üveggel a tokaji gyűjteményből ? sajnos az Untergang című film itt fájdalmasan pontatlan?
Zsukov marsall kóstolója
Természetesen a Szovjetek is vittek mindent, amit értek (érdekes módon a Dálnoki kormány egyik első intézkedése az volt, hogy több százezer pengőt utalt az állami birtokoknak a „háborúban sérült hordóállomány pótlására” ? de ez most mellékszál). A tokaji tételek valahogyan megúszták a „dáváj császi”-tempót. Valószínű, hogy meglátták bennük a tényleges értéket, és olyan társaságban találtak rájuk, amellyel nem lehetett őket elsuvasztani. Komoly hadizsákmányként került a Szovjetunióba Hermann Göring borgyűjteménye, valószínűleg így utaztak keletre a tokajis palackok ? pincekönyvvel, és most már német jelöléssel.
Itt van egy kis ugrás a történetben ? így mesélte Nicolas: a következő dátum 1958. Zsukov marsall, akkori szovjet védelmi miniszter a legsötétebb hidegháború idején borkóstolóra hívta a Moszkvában vendégeskedő amerikai Alan Shapley tengerészgyalogos tábornokot, és sleppjét. Sok-sok amerikait, sok-sok csillaggal. Zsukov valószínűleg az 1956-os budapesti vendégszereplése idején találkozott a tokajival, aztán eszébe juthatott, hogy Berlinben is szereztek valami hasonlót.
A kóstolón olyan történelmi tételeket mutattak be, mint az 1606-os, 1648-as vagy az 1682-es. A bulin részt vehetett Shapley titkára is: a fiatal Daniel Rogov később, az elfogyasztott tokaji hatására otthagyta a sereget, és borújságíró lett Izraelben. Az egybegyűlteket a Bolsoj balett táncosai szórakoztatták, meg a doni kozákok kórusa ? ők nem kaptak egy kortyot sem. A kóstolón kristálykanálban szolgálták fel az aszút ? Hugh Johnsonék ennek hatására árusítják most kanálban az Esszenciát a Bellagio hotelben, Las Vegasban, 40 dollárért.
Nicolas szerint innentől kezdve nyoma vész az 1606-os aszúknak. Meglehet még belőle vagy négyszáz palack, a kérdés, hogy milyen állapotban. Göring kollekcióját a szovjetek Krigovába Moldáviába vitték, a világ legnagyobb pincéjébe. Emellett játszhat még a cári udvar két borközpontja a Krímen: Magaracs, vagy Masszandra. Ne feledjük el, hogy a cárok komoly pénzeket öltek abba, hogy a Krímen a tokajihoz hasonló borokat termesszenek. A pincék elvileg ideálisak 500 palack eredeti, 1606-os tokaji tárolásához. Van még egy lehetőség is: Tbiliszi, Grúzia.
Ezt a négy pincét ellenőrzi végig a két francia a jövő nyáron. Ha minden jól alakul, mi is velük tartunk. Ha bárkinek bármi infója, van, ne hallgassa el, küldje el azt jól nekünk. Kalandra fel!
(Az anyagban szerplő tokaji-képek sajnos nem a keresett 500 palackot ábrázolják, de azért ők sem fiatalok.)
Stevie Kraft
Korábban:
