Folytatjuk év végi összefoglaló merengéseinket idén nyalt borainkról. Ismert a Disznókő egyenes íve, az új tokaji paradigma meghonosításában játszott avantgarde-szerepe, némely borainak nagysága. Most mégis egy fura, határozott, merőben szubjektív hiányérzetünkről szeretnénk szólni pár szót. A Hétszőlő intenzív színei mellett beszámolunk a hagyományos iskola képviselőinek fényeiről és árnyairól is.
Egerszóláti Olaszrizling 2009
Jó példát mutatott összefogásból öt egri borász: összedobták öt dűlő olaszrizlingjét és ebből lett ez a bor. Tekinthetjük nyugodtan marketingbornak. Nagyon jó marketingbornak.
Néhány fehér tanulság
Így év vége felé sodródva-robogva összefoglaljuk néhány idei méznyalásunk tanulságait, kedvcsinálni leginkább. Három részes kis dolgozatunkban fehérileg az Alanát, a Patríciust, a Hétszőlőt és a Disznókőt (követ?), vörösileg némely 2003-4-es magyar küvét és Malatinszkyt ajánljuk a nyájas méznyalók figyelmébe. Első rész.
Terroiristák harca
Bocs, hogy csak most referálunk a Terrior Club november 19-i, negyedik szülinapjáról, rút restségünk mellett a zúgó életben való ratfingolászásunk, szerencsére durva sok teendőnk is oka fertelmes henyeségünknek. Szimpi rendezvény volt, ahogy szimpi az egész törekvés: Európa Természethű Borainak terítése ezen az árra inkább, mint értékekre érzékeny honi piacon.
Borműhely de facto 2008
Az a helyzet, hogy ez az egyik legjobb kékfrankos a piacon. Elfogult vagyok? Lehet. Mindenki kóstolja meg maga, és eldöntheti.
