A szombati nap rettenetes hóviharral indult, Stevie Kraftban komoly kétely volt arra nézvést, lesz-e egyáltalán énekes halott ebből a szerencsétlen fesztiválból. Szabó Valéria, a fesztivál szervezője azt mondta, hogy konkrétan elsírta magát, amikor reggel meglátta a rossz időt. No de délutánra már kisütött a nap, és aki ki akart menni, az ott volt, meg azok a turisták is, akik belebotlottak az eseménybe. Megfelelő fagyállók fogyasztása mellett, tundra-fölszereléssel egész felhasználóbarát dolog kerekedett.
Stevie Kraft és szabadcsapata, az ebédre való tekintettel (csülök, bableves, amúgy férfiasan) rögvest intravénás kemény droggal indított. Márton és Lányai málnapálinkával. A mester és a lányai nem voltak kint szombaton ? ez általánosságban elmondható, a borászok aznap hiányoztak, szinte minden nagyobb standról. Tömény málnaillat, száraz málna íz: erre később még visszatérünk. Az ára azonban 11 ezer forint, amiért már egy elég komoly Single Maltot is beszerezhet az ember boldogabb országokban. A pálinka ezek szerint árazásilag kezd a pofátlan áru magyar borok mellé zárkózni ? nem kéne, de ez van. Az ugyanakkor tiszta sor, hogy itt az alapanyag drága, de nagyon, plusz a formaüveg, plusz a címkézés, plusz a jövedéki adók ? a néven kívül tehát ezt kell megfizetni a palackárban. Khm, és akkor még mondják, hogy szarban az agrárium. Talán ha nem csak a búza-kukorica lenne? igaz a málnával dolgozni is kell.
Kisfröccs zöldes csillogást látott az egyik standnál, azt mondta, ez biztos a Haraszty-Vallejo Zenitje lesz, és nem tévedett. A Zenit tipikusan egydimenziós nyári bor, nem valami komplex viszont felettébb kellemes: egyszerű körteillat, valami minimális virággal, és jó hersegős sav, amely mellett az íz aztán ezt a fehérvirág-körte vonalat viszi tovább. Nyár, terasz, délután, akár víz helyett, mert fontos a re-hidratáció. A valamiért „Sir” Irsainak nevezett Olivér éppen az ellentéte: orrba vágó pacsuli és ibolyaillattal indít, aztán ez folytatódik szájban, nagyon lágy savak közepette, kis test. Csajok szeretnék. A Sauvignon Blanc viszont egyszerűen nem hozza azt, amit az etyeki terroir lehetővé tenne. Illatában kis frutti (!), valami epres rágó (!), aztán ízben masszívan és hosszan semmi. Krafték nem tudták mire vélni, aztán bejött be a képbe az első málnás böfi, a pálinka tolt egy kicsi flashbacket. Kérem, visszafelé is tökéletes málna íz, de megfelelő bor kell hozzá?
Ezt követően Svejci Bicska mondta meg a frankót. Kint volt ugyanis az általunk nagyra tartott Chez Daniel, a francőz étterem a Szív utcából. Egy francia étterem mellé azért tisztességes francia borokat képzel az ember, így is volt, kihozták a kollekciót. Közölték az örömhírt is, hogy közvetlenül az étterem mellett nyitottak egy borkereskedést. Nem csak simán jó hír. Vegyük számításba a néha pofátlanul túlárazott borokat, meg azt, hogy a minőségi borokat importáló cégek 2-300 százalékos haszonkulccsal dolgoznak. Na, ehhez képest végképp üdítő hír, hogy a fesztiválon egy palack Chablis olyan 3000 forint volt, és a többi francőz bor is hasonlót kóstált.
Stevie Krafték az Igazi Kisfröccs vezetésével a francia keleti oldalt nézték meg, ergo Chablis-Burgundia-Rhone-völgy-Languedoc Roussillon. Kiemelendő a Le Chablisienne pinceszövetkezet két éles, meszes, közép-magas savú tétele, emellett a Saint Véran apellációból (burgundi, a Maconnaistól délre) származó, a Bátie birtokon készült Chardonnay, amely szintén mindent tudott, amelyet egy jó burgundnak tudni érdemes: lekerekedett savak, körtés, citrusos íz. Vicces, hogy a helyi szokások okán ezt a bort bizony cementtartályban készítik el, télen meg egyszerűen alágyújtanak az inox tárolónak, hogy ne fagyjon meg. (Chablis-ról itt még sokat!)
Ezt követően különböző Syrah-kal végigzubogtak a Rhone-völgyön. Szép eper és málna ízek, mélybíbor színek, itt-ott egy kicsi fekete csoki, ahogy kell? Aztán eljutottak Chateauneuf de Pape közelébe, de nem mentek arra, hanem a Gigondas nevű apelláció felé vették az irányt. Erről a faluról azt kell tudni, hogy a „szegényember” Chateauneuf -je. Vagyis közel adott esetben tud olyan jó lenni, de ők nem szállítottak a pápáknak, amikor azok Avignonban ették a fogság keserű kenyerét. (Aki már járt Avignonban, tudja milyen keserű lehetett az a kenyér). Valahol a hagyományos Chateauneuf , és egy Brunello közé lehet belőni a bort, a szín az a nyomravezető, ugyanis mélybíbor. De tannin, az van benne rendesen, és übermálna íz uralkodik. Francois Xavier pincészete az elkövető.
Na de kérem, mondhatják páran jogosan, hogy hol maradnak a magyar borok? Jönnek azok is, ihol. Kraft és csapata a francia kitérőt követően tett egy kanyart a Vylyan felé, majd Árvay János Kaszinó és Gundel küvéjével fordultak Tokaj irányába. Itt jött a Hétszőlő, ahol Kovács Tibor nagyon elegáns finomművű aszúsorában gyönyörködtek. Érdekes, hogy ezek a borok ? mármint a Dessewffy birtokéi ? valahogy karcsúak tudnak maradni, elegánsak, nemesek na.
Az Igazi Kisfröccs itt megfájt, hideg volt már rendesen, el is indult haza, hóna alatt a jó pár üveg francia zsákmánnyal. A Svejci Bicska és Stevie Kraft pedig elkövették azt a hibát, hogy írekkel és skótokkal kezdtek el iszogatni, a Törley-stand előtt. Néhány palack pezsgő elfogyasztásával sikerült garantálni egy rettenetesen törékeny, éles ébredést (fehér zaj!), és egy olyan húsvét vasárnapot, amelyen úgy általában fájt a világ. Utolsó szó jogán egy jó tanácsot tartanak fontosnak: fogyasszanak felelősséggel!
Kántorbandi másnap tette tisztjét a feszten. Babakocsis, kedvesfeleséges, sétálós, családias hangulattal kívánta ellensúlyozni a Borravaló mérlegét. Azon kívül, hogy nagy taktikával kihagyta a délelőtti szikrázó napsütést, nem hibázott: a fesztivál tele volt, a szombati hidegnek akkor nyoma sem, minden arra kényszerítette, hogy a Bolyki stand fele vegye az irányt. Nem is kár, hogy a szombati portyázók nem látogattak be ide, jószerivel itt is ragadtak volna. Na nem csak azért, mert a Bolyki bros. egyik fele kitartóan ajánlotta borait (és ahogy láttuk, kevés borász tette meg ezt), hanem a elsősorban a szortiment miatt. Ami muszáj Bolykiéknál: Királyleányka, mert tavasz van, az Istenit, Tél Tábornok hiába duzzog. Friss, virágos gyümölcsös, szépen beépülő közép-magas sav, intenzív aroma, közepes-vékony test, közepes lecsengés, nem bonyolult ? ebből nyáron is sok fogy majd. A Metatémákat és az Ördöngöst külön nem írjuk le (viszont külön kóstoljuk), olvassa el mindenki az egri borgálás írásunkban.
Ami viszont figyelmet vonzz és érdemel is, az elképesztő névre keresztelt Nem lát, nem hall, nem beszél. A tekintetet Ipacs úr grafikája vonzza, amely szépen illeszkedik a Bolyki sorba, viszontlátható rajta a Metatéma szimbolikája. Annak ellenére mondjuk ezt, hogy most már kezdjük úgy érezni: az igen nagy tehetséggel megáldott és a hazai címkefelhozatal teljes megújulásáért nagyban felelős (és ezt köszönjük) Ipacs úr kezd némileg ránehezedni az egri szortimentre: kicsit olyan, mintha az ember egy képzőművész kiállításán mászkálna, a stílusjegyek akkor is felfedezhetők, ha más pincéknél mást próbál hozni a mester. Na nem azt mondjuk, hogy ez már sok, de ha nem vigyáznak oda, akkor az lehet.
A Nem lát stb., azonban a belbecs miatt is szóra érdemes, és még azon is túl. Színtiszta 2005-ös Kékfrankosról van szó, két éves fahordós érlelést kapott. Közepesen mély, bíborba hajló rubin szín, magas sav és tannin, emellett közepes kecses test, illatban és aromában egyaránt koncentrált, alapvetően hozza a kékfrankos piros bogyós fajtajelleget, ezt szépen alátámasztja a gondos hordómunka, nem ront be dongástól viszont érezhetően adja az izgalmakat: némi kakaó, medicinális, herbális jegyek. A bor nem túlzottan komplex, de azért ad gondolkodnivalót. Kántorbandit fura módon a nemrég kóstolt Brunellókra emlékeztette, és megjegyezte nagyon. Most került piacra, érhet még bőven, a tannin és sav alapján (ami most sem zavaró) fog is.
Ja, és hogy mit hoz a palackon túl, meg honnan is a név? Hát onnan, hogy az szőlőt árva süketnéma gyerekek szedték, a Bolyki brothers ezzel segíteti kicsit életüket, és a bor bevételéből is juttat nekik, na ezt adja össze mindenki, mik vannak ebben a magyar világban. Így telt hát ? nekünk tanulságosan ? a 2008-as Tavaszi Borfesztivál, ez a fesztek előfutára, az első fecske, mely reméljük nem csak a többi fesztivált, de a nyarat is elhozza.
UI: A veronai kéjhömpölyről: nagy titok, de Dr. Nemtudomkát felkérték, hogy zsűrizzen a Vinitalyn. Majd jól beszámol a tapasztalatokról, milyen az, amikor az embert arra kényszerítik, hogy a világ élvonalát kóstolja, Veronában.
Korábban:
Itt a tavasz, dagad a fesztivál
