A Pannon Bormustra záró rendezvényén továbbra is a magyar bor volt a téma ? mi más. Azt követően, hogy az asztalnál fiatal magyar borászokkal lamentáltunk a kialakult piaci helyzeten, most arról számolunk be, mit mondtak a megjelent nemzetközi szakik a magyar borokról.
A tizenkettedik Pannon Bormustra gálavacsoráján az illusztris zsűriből ketten értékelték a versenyzett borokat, és ezeken keresztül próbáltak átfogó képet adni a magyar borokról. Caroline Gilby MW és John Szabo MS (Kanada egyetlen Master Sommelier-je) ezeket emelték ki: nagyon jó ötlet volt a jó árérték arányú kategória (best buy) bevezetése, ezek között voltak kiemelkedő borok is.
Ami általánosságban jellemző volt ? a sok kitűnő bor mellett persze: a jó érett és egészséges alapanyag mellől sokszor hiányzik a lecsiszoltság érzete és a kiszerelésen való spórolás. Ezt kimondottan az idén tapasztalt rengeteg dugós ill. korai oxidációs tétel miatt mondták. A finesz, az elegancia, a stílus az, aminek irányadónak kell lennie, nem a túl sok mindenből, amit sokszor lehet tapasztalni. Sok a túlkoncentrált, túlvariált bor, ami nincs eléggé lecsiszolva. Vannak világszintű borok Magyarországon, minderre azonban nagyon oda kell figyelni, és akkor több lesz.
Magasra pozícionált fehérek
Andreas Larsson (2007-es sommelier világbajnok, tanítanivaló módon kóstol), akivel többet volt időm csevegni, hisz mellette ültem, három évvel azelőtt azt mondta nekünk Amszterdamban, hogy tetszenek neki a magyar borok, de keresi az egyéniséget bennük, azt mondta: ezt most megtalálta, néha túlságosan is. Mintha kicsit átlendültünk volna a ló túlsó oldalára. Egyes borok ? főleg a vörösök ? olyan rusztikusak voltak, hogy az egy külföldi szájnak már sok is, mondta. Ennek ellenére a komoly borkedvelők szeretik az egzotikus és új dolgokat, jó irány tehát ez. Pontosan a gasztronómiában, méghozzá a csúcséttermekben van a helye ezeknek a boroknak, ahol nem nyomott áron, hanem magasan pozícionálva kell őket bevezetni. Magyarország mennyiségével és adottságaival ennek van értelme.
A vörösökkel kapcsolatban azt mondta: érdemes lenne 20-30%-ban nemzetközi fajtákkal házasítani, hogy könnyebben azonosulhassanak vele a külföldi borfogyasztók. Ő is kiemelte, hogy általában a finesz, a lecsiszoltság hiányzik ? megint főként a vörösökből ? nincs a nagyon jó alapanyag kidolgozva. Szerinte elsődleges fontosságú, hogy a magyar borászok minél többet kóstoljanak külföldön, hogy sokkal jobban értsék, és többet tudjanak arról, milyen szinten állnak és, hogy milyen fajták vannak külföldön. Nagyon tetszett neki, hogy kiváló árérték arányú borokat talált a fehérek között, de a nagy fehérek is egyre jobbak, nagyon szép, ásványos borokat kóstolt ezek között. Pont ezzel kellene külföldön is indítani, magasra pozícionált jó furmintokkal és hárslevelűekkel ? mondta.
Arról, hogy mi a kedvenc bora, amit szeret gondolkodás nélkül inni, azt mondta: annyit utazik manapság, hogy valódi ajándék, ha otthon, nyugalomban kinyithat egy palack bort. Ilyenkor mindig valami nagyon jót választ, és eliszogatja a tévé előtt. Szerinte ez is luxus. Attól pedig nem szabad megijedni, hogy valaki azt mondja ?egy jó bordeaux-it? szeretne kinyitni, mert vannak 10-25 eurós kategóriában nagyon jó struktúrával rendelkezők, tette hozzá.
