A cím nem a magát a történelem derítőjébe leküzdő honi baloldal útkeresésével kapcsolatos, bár útkereséssel kapcsolatos. A magyar vörösbor stilisztikai-szemléleti-strukturális-technológiai billegéséről foglaljuk össze az alábbiakban benyomásainkat.
A júniusban megjelenő Borigóban ömlengünk a szekszárdi vörösről, olyasmikre ragadtatva magunkat, hogy a minapi, Károlyi-palotabéli kóstoló tanúsága szerint egyrészt Szekszárd érzékelhetően és dinamikusan fejlődik, másrészt hogy vannak olyan stílusjegyek, melyek szekszárdiasnak mondhatók.
Magunk legalábbis valami olyasmit látunk szekszárdiasnak hogy: miközben intenzív és koncentrált, jellemzően magas alkoholú, meleg borokról van szó, aközben e borok gyümölcsösek és jó ivásúak maradnak, inkább rubyk, semmint fekák, a magas beltartalmi értékek könnyed egyensúlya miatt lobogó szeszeik nem lógnak ki, a tapló tannin elfelejtve, végül meglepően jók a savaik-savérzetük, vélhetőleg a magas mésztartalomnak és a bonyolult, észak-déli irányú, tehát hűs völgyekben is gazdag dombfelületnek köszönhetően (egyébként mindez mintha illeszkedne abba világszájíz-változásba, ami a feka, parkerizált pomerol felől egy gyümölcsösebb-ihatóbb irányba tolná a nemtommit, ízlést, ízképet, anyámkinnyát).
Egyre több íz és szín lobog fel tehát Szekszárdon, van dinamikája az egésznek, szerintünk azért, mert a táj, a tradíció és tudás adott volt, de jó darabig hiányzott az, ami mondjuk nekünk mániánk, azaz az összefogás. Egy borvidéki bon mot szerint jó darabig a két sztárborász közül Egyik a Másikat, Másik az Egyiket tekintette a Szekszárdi borvidék legfőbb problémájának.
Ám mára ez megszűnt. Felnőtt az új generáció, akik együtt gyerekeskedtek-tanultak-buliztak, a borvidéken is lezajlott a borászati technológiai forradalom és pár évvel az ezredforduló után megindult a diskurzus a borászok között, mely informális és formális szerveződésekhez vezetett (rendszeres fajtakóstolók, Szekszárdi Borászok Céhe, Szekszárdi Borvidék Kht).
Ami a legfontosabb: a szekszárdi borászpolgári társadalom jó hangulatú, együttműködő közösség benyomását kelti, ismét csak bizonyítva, hogy, ceterum censeo, csak az a közösség (ország) lehet sikeres, amelyik képes a konszenzusra, a közösségi cselekvésre, az egységre.
Mármost az ugyancsak minapi (a Bodri-pincészetben 2010. június elsején lezajlott) kékfrankos kóstolón tapasztaltak árnyalták ezt a képet, pontosabban részleges korrekcióra kényszerítenek minket.
A szekszárdi kékfrankosok átlagos színvonala magas, de nem lettünk okosabbak, mi is kékfrankos, pontosabban, szerintünk dominál a vastag stíl és magunk bizonytalanok vagyunk abban, hogy ez-é a jó irány. A kicsit visszafogottabb, a vastagság helyet inkább az összhangot közvetítő borokat jobb iránynak tartjuk és a szekszárdi kékfrankosok közt ez a struktúra jelen pillanatban kisebbségben látszik lenni.
Josef Pusch borásztól (Esterházy Pincészet) hallottuk azt a bon mot-t, hogy „a kékfrankosban benne van a pinot eleganciája, a nebbiolo tanninjai és a syrah fűszeressége”, Pusch úr szerint amúgy a magyar borászatnak még nagyobb figyelmet kellene fordítania a kékfrankosra, mert kimagasló fajta. Mármost ebben a bon mot-ban sincs benne, hogy „és a cabernet feka izomzata”. Márpedig a szekszárdi kékfrankosok zöme olyan, mint a ghánai vagy elefántcsontparti focicsapat: fekete, izmos, jóképű, lehengerlő.
Bodri ’09 (Gurovica-dűlő) lila-feka, csípős-meggyes, finom savú, karcsú derekú, nagyon szép, 86 pt, a faluhelyi, hűvösebb változat több illatot, magasabb savat, szinte ásványos felhangokat mutat, 85. Vesztergombi Remete József bodzási kékfrankosa fűszeres-meggymagos-levendulás illatú, meggyes ízképvonalú, kékfrankosos kékfrankos 86. A Takler-alapbor kék színű, a minapi almasavbomlás emlékét őrző, nyers illatú, lakkos, csípős tétel 80, Németh Gábor bora hogy is mondjam, barnás árnyalatú, zárt, paradicsomlé és nagyon erősen SO2-illatú, zöld ízeket villantó tétel 74. Márkvárt, Baranya-völgy, lila, koncentrált, nyers, jellemzően gyümölcsös, szép, csípős, eredeti bor, fő szava a gyümölcs, 86. Pálos Miklós (Borműhely) sztenderdje feka, vastag, tintás, jó lesz 83, a Szeleshát üde savú, túlérettes illatú, laza textúrájú, csípős-meggyes, fiatal cucc 84. Prantner: feka, gyümölcsös, szép fától konyakos finomság 87, Fritz: sok a fa, jó a sav, telt, cseresznyés, hosszú, nagy anyag, nem kékfrankosos, 85. Sebestyén Csaba: feka, nyers, gumis, telt, gyümölcsös, nem átütő 82, Mészáros Pál: lila, túlérettes illat, édes érintés, konyakos felhang, csípős, de nem újvilágis karakter, karcsú szerkezet, 89 pt. Pálos kékfrankosa egy polccal feljebb: lilafeka, szőlőillatú, finom tanninú, hosszú, gyümölcsös lecsengésű, tehetséges bor 90. A Takler-válogatás szintén nyers még, komplex, gyümölcsös nagy anyag, 87 (ezt a „nagy anyag”-ot Csutorás Ferenc nagypapája mondta mindig, ha jó bort kóstolt, az a nagyapa, akinek közös borozója volt Puskás Öcsivel). A görögszói verzió Vida Péter szerint a csúcs, sztem még nyers és zárt, 82. Innentől 2008, Riebling: édes-savanyú, laza, nem nagyon pretty, 78, Fritz: feka, nagyon intenzív, borsos, komplex, jó savú, csípős, monumentális, 92. Heimannék gránátba hajló boránál érezni például azt az egyensúlyra törekvést, melyben nem az energiák feltranszformálása a cél, hanem a balansz: telt, elegáns, kiegyensúlyozott, nem vastag, 88. Hasonlít rá kicsit Vida nyolcasa, ez sem annyira az intenzitás, mint inkább a balansz bora, 86. Sebestyén ivánvölgyi-verzió: nagyon szép illat, elegáns és intenzív konyakmeggy, hosszú és gyümölcsös, 89. Vida 2007: lazább, finomabb, jó balanszú, halványan konyakos, palackbukéval színezett, értékes tétel, 87. Bodri: gránátszín, édi érintésű, lazább szövetű, 83.
Most akkor mi a szekszárdi kékfrankos stilisztikai ideája, középarányosa, mi a szekszárdi kékfrankos? Há’ nem tom. Az intenzív, fekete és vastag iránynak csodálatos példányai is vannak (Fritz, Pálos, SebCsab), és van egy lebegőbb irály (Mészáros, Heimann, Szeleshát), megismételjük: ebből a stílből van kevesebb, szerintünk ebből több kéne, ebből kéne több.
Nézd meg videónkat Szekszárdról:
BZoltan mondta
Az írásban nyolcszor szerepel a “feka” szó olyan kontextusban amit én sajnos nem értek.
Mit jelent itt ez a szó?
akov mondta
Pálos Miki féle defacto kékfrankos (a 3 palackos, majdan kihozandó) szerintem KF etalon. Annyira nem túl extrahált, OK az alkohol, szép struktúrált tanninok, minden rendben van vele.
Kántorbandi mondta
magunk is szeressük. borműhely rulez.
ambrusqkac mondta
szörnyen erőltetett ez a szerzői stílus kérem szépen
Kántorbandi mondta
van aki így, van, aki nem. dr. nemtudomka így. nem kötelező olvasmány.
ambrusqkac mondta
nem akartalak megsérteni, de szerintem ez egy tartalmas poszt a megszokott színvonal alatt tálalva.
Kántorbandi mondta
engem nem sértettél meg. vastagabb ennél a bőröm :D szerintem a doki hasonlókat ír mindég.
BZoltan mondta
Nekem tetszik az írás. Hasznos és tartalmas.
Csak ezt a feka dolgot nem értem.
Kántorbandi mondta
:D csak annyi, hogy fekete, mély nem áttetsző szín, fekete mag. semmi egyéb.
BZoltan mondta
Köszönöm. Ebben a kontextusban nekem ez új jelentés.
Ezt a szót én eddig a szinesbőrüség mint szélsőségesen pejoratív szinonimáját hallottam, ezért kimondottan rossz érzéssel tölt el ha bárki használja.
Kántorbandi mondta
OFF: BZ, értelek, de kénytelen vagyok hozzátenni, hogy itthon nagyon elferdült ez a dolog: sokan azt gondolják, hogy a színesbőrű a helyes kifejezés, pedig nem. Ahogy angolul black és nem colored, úgy szerintem itt is fekete, és nem színes. A feka csak azért hangzik pejoratívnak – holott nem az -, mert sokaknak a fika jut eszébe róla. Egyébként az írásban nem mindig csupán színről van szó, több esetben is koncentrációra, szárazanyagtartalomra is utal vele dottore.
BZoltan mondta
Szerintem sem a fekete sem a színesbőrű kifejezés nem pejoratív. Amúgy nem minden színesbőrű fekete.
A feka az bizony pejoratív és sértő kifejezés. A feka az pont azért feka, mert hangzásban hozza azt amit a fika.
Én amúgy úgy tudom, hogy a magyar boros szakzsargon sem használja ezt a kifejezést, ezért nem is értem, hogy itt milyen jelentésben használta tanult szerzőnk.
Én ezt a kifejezést ebben a kontextusban nem tartom szerencsésnek, sőt inkább furcsának és érthetetlennek érzem.
De mindegy, nyilván nem én fogok erről bárkit meggyőzni. A cikk maga amúgy tényleg jó, ez a lényeg.
Kántorbandi mondta
pont az a lényeg, hogy nem minden színesbőrű fekete. én is színesbőrű vagyok meg te is ezzel a logikával. szóval milyen jogon mondjuk mi bárkire ezt? mindenkit hívjunk úgy, ahogy ők hívják magukat. az afrók magukat afro-amerikainak vagy feketének hívják. nem színesbőrűnek. de a bor szempontjából ez tényleg mindegy, :D