Sokszor megígértük már, hogy felfedező útra indulunk a hipermarketek gondolái közé. A szerencsés véletlennek, és a csillagok különösen valószínűtlen állásának köszönhetően éppen most hívott meg minket bort kóstolni a Tesco. Lehet egy ilyet visszautasítani? Ugye, hogy nem? Döbbenetes kalandozás a Tesco Value csodálatos világában.
Budaörs volt a helyszín. A leghatalmasabb Tesco, a flotta csillagromboló méretű zászlóshajója. A múltkori surmózásba fajuló Gfk-adatismertetős cikk után mi sem kellett jobban, mint egy ilyen meghívás. Igazán autentikusra akartam venni az életérzést, így a határozottan Kelet-Berlinre hajazó Kelenföld-városközpontból közelítettem meg a célpontot, Tesco-busszal.
A Tesconak van kóstolóhelyisége. Komolyan. Az áruház végében ott ficeg egy kóstolókonyha, teljesen fölszerelve. Tökéletes hely a kóstolóhoz. A dolog egyetlen szépséghibája, hogy közvetlenül mellette van mindenféle konyha és pizzasütő, így az illatokba olykor olyakor belezavart egy kis zöldborsó, vagy tészta, no de annyi baj legyen?
Szín, cukorfok, s a többi
Hardy Mihály Tesco PR-igazgató volt az MC és fősommelier, bőven fölvértezte magát az egyes fajtákról szóló infomrációkkal, később csatlakozott hozzánk Derek Lawlor, a magyarországi Tesco szárazáru hardline kereskedelmi igazgatója ? igen, tényleg van ilyen poszt, bármit jelentsen is -, aki bocsánatot kért. Komolyan. Így, egyenesen bele az arcba: sorry. Lawlor szerint eddig az volt a hiba, hogy a bort nagyjából úgy kezelték, mintha legalábbis mosópor lenne. Mostantól azonban megszűnik ez a mostohagyerek státusz, igyekezni fognak, ígérik. Ennek bizonyítására ősztől komoly erősítésbe kezdenek borfronton ? minőségben, mennyiségben egyaránt.
A cég elvégeztetett egy jó nagy kutatást is: 10 milláért tudakolták meg, hogy mit is szeretnek a vásárlók. Az üzleti titkokat nem sértve a következő állapítható meg a magyar vásárló borválasztási prioritásairól: 1. mihez? 2. piros vagy fehér? 3. édes-é avagy savanyú? 4. hogyé? van? Az, hogy milyen borvidékről, ki termelte stb., na az a sokadlagos kérdés? Nu, ezeket a tömegeket kell majd rávezetni az igényes választásra/fogyasztásra.
A Tesco két fronton támad ősztől borügyekben: egyrészt csatasorba állítják a saját termékeiket (itt most ne kék-fehér csíkos palackokra tessék gondolni ? annál jóval furmányosabbak) Illetve jó néhány nagy nevű, vagy éppen feltörekvő borászt csábítottak be a szortimentbe. Hölgyeim és uraim, Malatinszky Csaba, Villány excentrikus avant-borásza, mostantól a Tescóban árulja a borait. Hoppá?
Selected for Tesco
A már említett saját márkás termékeket sokkal finomabban adják elő, mint a korábban megismert kék-fehér jószágokat. A brit Tesco-design már rég nem a csíkos, így ezek a palackok is fölöttébb ízlésesen vannak felöltöztetve, csak a címkék sarkába nyomatták bele diszkréten azt, hogy ?Selected for Tesco?.
A modell a következő. Vannak az újvilágban ilyen-olyan nagy volumenben dolgozó borászatok. Ezeket megkeresi a Tesco londoni International Buying Office-ból (IBO) néhány úriember, hogy dolgozzanak együtt mostantól, mindenkinek jobb lesz ez így. Aki elfogadja az ajánlatot, az onnantól kezdve a Tesconak (is) szállít, amely cég saját termékeként passzolja tovább a vevőknek az árut. Megfelelő volumen fölött a dolog csodálatosan működik. A borok azonban innentől kezdve nem rendelkeznek termelővel, a termőhelyből is csak az ország, van megjelölve.
A Tesco-palackok egytől egyig csavarzárasak. Tekintettel arra, hogy ezeket a borokat az ember nem többéves tárolásra veszi, a dugótól azt hiszem, joggal tekintettek el az ángilusok. A hátcímkén lengyelül, csehül-szlovákul és magyarul szerepel az ismertető, ide szánták a borokat, ez világos.
Újvilági erősítés
Egyszerű, tiszta borok ezek az újvilági tételek. Mivel irgalmatlan mennyiséget forgalmaznak belőle világszerte, a Tesco lent tudja tartani az árakat. Ez itt 7-800 forintot jelent. Nem biztos, hogy elég alacsony lesz ez a Dankó Pista rajongói klub számára, de azért reménykedjünk. Ár-érték arányban mindenképpen jónak tűnnek.
Ausztrál Sauvignon Blanc-nal indítottunk, élénk, szép savai voltak, halvány citrusos-füves beütéssel, de az újvilágból megszokott trópusi gyümölcs áradatot nem hozza. Chenin Blanc volt a következő állomás, ez a rusztikusabb dél-afrikai cheninekre emlékeztet, de mintha a nagy sav és a nagy alkohol közül kicsit kihagyták volna a testet ? ez azonban csak egy haladó borbuzi kesergése, semmi baj nincs a tételekkel, teljesen tisztességesen összepakolt borokról van szó. A kaliforniai chardonnayben van fa rendesen, szépen hozza a fajtától hagyományosan elvárt gömbölydedséget. Az ausztrál tesója egy kissé ütősebb, alkoholban erősebb, keményebbre hangszerelt bor.
Átvezetőnek kaliforniai zinfandel rozét ittunk, ezen volt a legnagyobb vita. A palackra félédes van írva, de a cukor ehhez képest is elég erős volt. Epres-frutis illat és íz, nem lennék meglepve, ha a következő évek egyik sikertermékévé válna?
A vörösök közül kaliforniai zinfandel volt az első tétel. Szépen hozta azt, amit ennek a kaliforniai fajtának hozni kell. Magyarán masszív feketeribizli illatban és ízben egyaránt. Mint egy pohár feketeribizlilé, kis füsttel. Bornak is jó, zinfandelnek is jó. Erős, kicsit talán túlságosan nyelvfacsaró volt a dél-afrikai pinotage tanninja.
Szép gyümölcsök vannak az Argentin Malbecben, tipikusan egyszemélyes vacsorabor lehet, hétköznapi fogyasztásra kiváló. A kaliforniai shiraz bikaerős, 14,5-ös alkohollal ? ez egy kicsit be is édesíti a bort, emellett kis karamellíz van benne, meg egy egész tölgyerdő. Az újvilági nagy test-nagy élvezet iskolapéldája, komolyabb grillezéseken is helytállna. Az ausztrál shiraz ehhez képest jóval visszafogottabb, egyértelmű pörkölt kávé ízzel. A chilei cabernet sauvignon megint csak iskolapélda: ott vannak benne a Chilére jellemző zöldfűszerek-gyógyfüve – ettől kissé kesernyés -, emellett megvan benne az erős zöldpaprika hers ropogóssága is.
Magyarok a polcon
A magyar borokat belesimították ugyan a kóstolóba, nem árt azonban külön szót ejteni róluk. Tescóék amúgy 85 százalékban magyar bort forgalmaznak (mondjuk itt bele kell számolni a 2-300 forintos palackba töltött kannásakat is). Most a legfölsőrégiót sikerült alaposan megerősíteni ezzel-azzal.
Itt van ugye rögtön a legmeglepőbb csapattag: Malatinszky Csaba, az ő borai természetesen nem a legolcsóbb kategóriában jelennek majd meg. A Nobelesse Merlot-val és a Cabernoirral képviseltette magát. Aztán itt van a Laposa család az üdítően ásványos Bazalt Cuveé-vel. Lesencéről a Kázsmér pincével szerződött le a Tesco, Egyerből pedig a Juhász testvérek szállítanak bort ? tőlük most az olaszrizlinget kóstolhattuk meg: ropogós, amilyennek lennie kell, egy jó nyári olasznak. A szekszárdi Bodri pincészet kékfrankosát is kóstoltuk: nagyon sok gyümölccsel indít, egy kis fanyar utóízzel. Szintén Tescó-beszállító lett a Vylyan.
Ezeket a borokat ? lévén egyes pincészetek nem tudnak akkora palackszámmal előrukkolni, természetesen nem minden Tescóban lehet majd leakasztani, csak a körülbelül 20 legnagyobban.
Szóval a Tesco megrázta magát, egyelőre ennyit tudunk. Kóstoltuk az egyetemi bulik jövendő sztárjait ? tisztességgel megállják a helyüket. Reméljük, hogy a kísérletnek lesz némi népnevelő hatása. Ámen.
