Félre a tréfát, csapjunk a lecsóba rögvest, a WSET-nél voltunk Bourgogne kóstolón. A Stevie Kraft meg a Svejci Bicska. Őszinte borvidék, nem lehet a házasítással trükközni úgy, mint Bordeauxban. Északról dél fele, egy sor chardonnay, szépen, őszintén kertelés nélkül. Stevie Kraftban felmerült, hogy meg kellene pályázni a burgundi hercegi címet, lehet, hogy megkapná, és akkor milyen jó lenne. 
Adott egy meszes-agyagos talajú dombság, egy közepesen kontinentális klíma. Meg két fajta: chardonnay és pinot noir. Tessék belőle kihozni a maximumot ? nu, erre találták fel a népek Burgundiát. Amely területről az utóbbi évben ezeken a biteken már sok ízben megemlékeztünk. Nem véletlen, hogy az első tesztünk es az volt. Szeretjük Burgonyt, na! Mondjuk teljes joggal, tekintettel arra, hogy az igazán frankó, tudományos alapokon nyugvó borászat itt alakult ki, nem máshol, hála a körmenetmániás bencéseknek, és különféle hercegeknek, akik nem állhatták a gamay-t.
Van tehát egy borvidék, ami három alrégióból áll, úgyismint: (É-D) irányban megyünk: Chablis, Cotes d?Or (ezen belül a Cotes de Nuits, Cote du Beaune, a Cote Chalonnais) és a Maconnais. Az apraját, úgyismint menő dűlők sokasága, hagyjuk, egyszerűen kibogozhatatlan: az ember vagy tudja eperfa szintig Franciaország térképét, vagy ne akarjon Burgundiában arcoskodni.
Az apellációk, vagyis a borok minősítési rendszere pofon egyszerű: minél alaposabban van megadva a szőlőtermű terület, annál frankóbb lesz a bor ? legalább is a hivatalos know how szerint, valójában az isten tudja, mi az igazi recept. Egy neves burgundi borász mösziö Roland Masse (Hospice de Beaune pince) szerint nem a terület, hanem a borász számít. Tehát az apelláció a következőképpen rétegződik: Vin de Bourgogne, ezt követően a kisebb alrégiók, pl.: Maconnais, Chablis ? ezeket AC, azaz Apellation Controllé betűkkel jelzik. Majd megyünk a falunevek irányába, pl: Pommard, vagy Rully itt már AOC azaz Apellation d?Originem Controlle a jelzés. Aztán legvégül eljutunk a dűlőkig (cru), amely lehet 1er cru (vagyis premier krü) azaz elsőrangú, illetőleg grand cru (gran krü) azaz ?istentelenül nagyon állat hüdejó!? minősítésű. Utóbbiakból megnyugtató érzés ládaszám birtokolni. Állítólag.
Fehérsor, Chardonnay és más semmi.
Laroche Chablis 2006
Teljesen alap Chardonnay a legnagyobb Chablis-háztól. Nagy löket ásványossággal. Talán egy kicsit hidegebb lehetett volna, mert így nem volt annyira penge a sav. Keserűmandula-citrus-zöldalma ízkombóval mutatta meg magát a szájban.
Chateau de Maligny, Chablis 1er Cru, a Vau de Vey dűlőből 2003
No ez már jóval intenzívebb történet volt: Illatra a meszes ásványosság iskolapéldáját hozza. Ízre citrus és alma, az ásványosság diszkréten a háttérben marad, a sav viszont acélos, na de Chablist ezért szeretjük. Kerek bor, hosszan tartó, frankó ásványossággal.
Chateau Adamas, Mersault AOC 2005
Színre sötétebb mint az előbbiek. Illata elsősorban citrusos, kis fával, de zárt, nem mutatja magát. Ízre alma meg citrus van benne, közepes savval, minimális ásványossággal. Elegáncsos, de kissé zárkózott bor, ennél készebb már nem lesz, tessék meginni most, úgy ahogy van?
Dufouleur Pére & Fils, Puligny Montrachet 2004
Ez az apelláció már a nehéztüzérségnek számít Burgonyban. Amiképp Dufouleur apó és fiai is. A család 400 éve van jelen a burgundi borbizniszben. Őket már a francia forradalom idején is régi motorosoknak hívták volna, de hoppá, akkor még nem volt motor. Régiek, na. Illatra közepesen intenzív fa és citrus. Ízre gyümölcsös, meg a fától egy kicsit vaníliás, ez nem éppen szerencsés, ejnye no, hát nem vagyunk mi Kaliforniában! Emellett van némi krémesség érzet. Az alkohol kicsit magas, de nem zavaró. Hosszan tartó zárással, intenzív szép bor, csak az a vanília ne lenne?
Michael Juillot, Mercurey, 1er Cru az En Sazenay dűlőből 2002
Egyre lejjebb vándorunk, már a Cote Chalonnais ? on vagyunk, amelyet kisgazdasági szempontból már megnéztünk errefele. Juillot-ék harcos biodinamikusok, mészkő alapokon. Az illat nyílt, füstös-minerális. Ízre alma és citrus mutatkozik, nagyon nyíltan, intenzíven, szépen. Emellett magas, karakteres sav. Az íz hosszan a szájban marad, izmos jószág, és hosszan tartja magát. Ez egy befejezett bor, nem kell vele mást tenni, mint dekantálni, oszt meginni.
Maison Leroy Bourgogne Blanc 1997
No ha valamiért, ezért érdemes volt végigjátszani a kóstolót. A helyzet az, hogy ez egy egyszerű Bourgogne-i fehér ? a besorolás szerint. Árra nem földhözcsapós, mindösszesen 7 000 HUF, voltak ebben a sorban húzósabb árú tételek, ennél indokolt ez az összeg. Az apelláció tehát egyszerű mint a faék, ellenben tessenek az évjáratra sandítani! Igen, ez egy 11 éves bor. Huha és akkor mi van? Hát csak annyi, hogy ilyen korú Burgundi bort csak akkor hoznak forgalomba ? magyarán akkor várnak ennyit a piacosítással ? ha valamit nagyon tudnak azok, akik csinálják.
Ezt a bort Burgundia nagymamája, Lalou Leroy készíti, aki 1955 óta dolgozik a családi birtokon. Korábban a Burgundia legcsúcsa tetején a jégsapkára hullott friss szűzhóba tűzött platina kézműves jégcsákány ébenfa nyelén a selyemzászlón az aranyhímzésnek számító (szóval nagyon jó, nagyon.) Domaine de la Romanée Contit igazgatta, mígnem összebalhézott a tulajokkal, és akkor úgy döntött, hogy lesz ami lesz, csinál ő egy saját nagy komolyságot. Tekintettel arra, hogy apukája 1942-ben ? amikor Európa épp mással volt elfoglalva ? megvásárolta a már emlegetett Romenée Conti felét, ez nem is volt akkora baj.
Az előrelátó apuka miatt 1919-ig visszamenőleg állnak a palackok a pincében ? ezért tudnak folyamatosan régi, érlelt (de nem öreg!) borokkal kijönni. Lalou néni szerint amúgy az alapbornál dől el minden, hiszen csúcsbort bárki tud készíteni ? ezért a 1er Cru-k és a Grand Cru-k termésének egy jó részét is beledarálja az alapborba, így a sima Bourgogne Blanc minden évben burgundia tényleg legjobb terméséből készül el.
Na ilyen felvezetés után nézzük a bort: Színre sötét ? kicsit zöldes fényű citromszín, amiképp a motorolaj, olyan. Illatra nyíltan citrusos, gyümölcsös, kicsit sós. De figyelem, egy 11 éves borrúl van szó. Ízre közepesen savas, amely sav azonban már nem ropog, szépen el van dolgozva, de még jelen van, kis mandulás-citrusos íz, jókora adag ásványossággal. Hibátlan, sokszínű, és egyáltalán nem öreg bor, amely akár az örökkévalóságig ? de legalább egy 10 évig minden további nélkül eltartható.
Burgundiáról még:
Kisgazda álom Burgundiában
Csodacsapat – a nagy pinot-teszt
Laroche – pengeéles chardonnay a fagyban
WSET-tesztek:
Az olasz válogatott idegenben
