„Nincs mód arra, hogy tényleg mindent tudjunk, ezt is tudta, sőt azt is, hogy még azt se tudhatjuk, valóban nincs-e mód arra, hogy tényleg mindent tudjunk”. Joseph Heller: A 22-es csapdája.
Janus Borház a hajón
Dugig volt tömve az A38 állóhajó a fenti duett, mint hívószó hallatán. Bőséges túlfoglalás volt az estre, vagy harmincan lemaradtak a villányi bor és a rézfúvós zene találkozásáról.
Vili, mint a bogyó leve
Az A38-as borvacsorák legutóbbi, október végi kiadása a Vylyan borok körül forgott, és nem csalódtunk sem a felhozott tételekben sem a hozzájuk illesztett étkekben. Új darab is került az asztalra, prömier volt kéremszépen, méghozzá a hetes rozéval. De van még Bogyolé is, ami bozsolé, címkepályázat meg miegymás, szóval forog a világ a Vylyannál.
Úszik Tokaj is
A szeptemberi programot folytatva, ismét kikerülhetetlennek tűnik az A38 étterem boros programja. Nekünk azért, mert hivatalból leszünk ott, mindenki másnak meg azért, mert 1) nagyon jó borokhoz 2) nagyon jól főznek és közben 3) nagyon jó zene szól. Októberben a tokaji és a villányi borvidék kerül az A38 terítékére, mondhatni úszunk majd a Béres (igen, az […]
Persze, hogy a kutyafáját!
Napbor a hajón, mondtuk múlt héten, meg, hogy mennyire várjuk az A38 borvacsorát, de amit ott kaptunk, az messze felülmúlta a várakozások szintjét. Amikor a St. Andrea válogatás találkozott Sampi úr fogásaival, kicsit megint lendültünk egyet (egy jó nagyot) Európa felé. Megismételnénk, bármikor. A kutyafáját. Zanzásítva így tudnám jellemezni a csütörtök esti borvacsorát, lévén ez […]
