Terra Hungarica

Nyugodt szívvel merem leírni: nem csak egy „újabb boros buli” volt a minap a Gerbeaud-ban. A Terroir Club és az In Vino Consulting rendezvényén olyan borászatok mutatták be boraikat, akikre a terroir-szemlélet, organikus vagy biodinamikus gazdálkodás, esetleg a kissé elkoptatott „kézművesség” a jellemző.

Az, hogy jóval a kóstoló előtt minden jegy elkelt jelzi, hogy van rá igény és érdeklődés. Annak ellenére, hogy nem előzte meg hírverés az eseményt lett hamar totális telt ház, a legközelebbit már biztosan nagyobb helyre kell szervezni (már a fél hármas nyitáskor volt bőven látogató, négy-öt közöttre pedig közeledtünk a hering-effektushoz). Kifejezetten szeretem ezt a típusú kóstolót (egy belépő, idő- és kóstolási korlát nélkül, visszaváltható kóstolópohár), ebben a műfajban a Borjour Magnum talált megfelelően szellős helyszínt. Előadást tartott Isabelle Legeron MW, aki úgy tűnik egyre inkább szívén viseli a magyar bor sorsát. A borászok ABC sorrendben sorakoztak fel, jellemzően három-három borral. Részletes leírások helyett benyomásokat közlök és jelzem a kiemelkedő tételeket.

Balassa István, Tokaj – a Betsek Furmint vastag, nagy anyag, betölti a számat, hosszú, szinte rágható utóízzel. (kiemelkedő bor)

Bott Pince, Tokaj – Exczellenciás furmint 2005-ből, magnum palackban: zúzós mineralitás, facsart-fémes-földes kő. Szájban szárított virágok, szikár bor.

Kaló Imre, Eger – egy 2007-es chardonnay-leányka-zöldveltelini házasítás volt az, ami magyarázatot adhat a legendásságra (érdekes, nehéz, izgalmas bor). A kékfrankos és a rozé szép bor, a 2008-as cabernet kissé zöld volt.

Kreinbacher Birtok, Somló – a 2008-as syrah ismét jól sikerült, rhone-i iskola sok bazalttal, jó savakkal.

Losonci Bálint, Mátra – kiváló a Gereg kékfrankos 2009-ből (kiemelkedő bor) és egy nagyon érdekes, pinós jellegű, mégis szépen érett cabsav 2010-ből (nagyon ritka lesz az érett cabernet tavalyról). A chardonnay-val sem volt gond egyébként.

Meinklang, Burgenland – hárslevelűt és jufarkot kóstoltam a somlói Grófi-dűlőben található területükről, ezek tiszta borok voltak, sajnos a vörösökért már nem jutottam vissza.

Nikolaihof, Wachau – nagyon precíz  a 2007-es „nagy” rizling, szép a zöldveltelini is, ugyanakkor nem techno, sem nem unalmas.

Orsolya Pince, Eger – szuper a 2009-es kadarka, nagyon belehúztak Zoliék (kiemelkedő bor). A Tehéntánc kékfrankos gerinccel szintén tetszett. Örülök, hogy növekszik a jelenlétük a borissza közönség köreiben.

Pók Tamás, Eger – szép királyleányka, még szebb kékfrankos, de a Pajados van a legjobb formában: kiváló szerkezet, sok édesfűszer, vibráló savak.

Pósta Borház, Szekszárd – jó árú házasítás, igazi szekszárdi, löszös-fűszeres aromákkal, szép kékfrankos hasonló iskolázással.

Ráspi, Sopron – az est egyik nyertese nálam a Gneisz: ásványos, komplex, izgalmas és hosszú (kiemelkedő bor). A királyleányka abszolút terminátor, a fajta könnyedsége helyett egy minerális, fűszeres, közepes testű bort adott.

Somlói Apátsági Pince – minden tételben vagy extraktédesség, vagy maradékcukor. Jelen esetben ez jól állt a boroknak, a 2010-es olaszrizling a nehéz évet legyűrve lett izgalmas, a 2009-es furmint kiemelkedő volt.

St. Andrea, Eger – „Valóban méltó” pinot noir a dűlőválogatások fölé pozicionált válogatás (kiemelkedő bor). Nemrég kóstoltam vakon, a sor összes pinot-ját verte oda-vissza, de sajnos elég húzós árban lesz. A 2009-es Merengő még nagyon fiatal, fektessük, nagy anyag lesz.

Szecskő Tamás, Mátra – tetszenek a címkék és az is, ami mögöttük van. Főleg a királyleányka (szintén egy nagyobb testű, body builder lányka), de izgalmas volt a zöldveltelini is.

Tamás Pince, Csopak – finoman petrolos, érett olaszrizlingek 2007-ből és 2009-ből, a 2009-es syrah-nál jelenleg a 2008-as jobb formában van (Etyeken ez utóbbi nagyon tetszett).

Franz Weninger, Sopron – ígéret a 2009-es syrah és a 2008-as Spern Steiner kékfrankos.

Franz Weninger, Horitschon – Kirchholz és Alte Reben 2007 kékfrankosok lendületes savakkal, sok fűszerrel, finom földességgel.

Szívfájdalmam volt, hogy három nagy kedvenc is kimaradt: Szászi, Szentesi és a Hollóvár, de majd pótolom a hiányt saját készletből. Aki nem jutott el a buliba, az legközelebb jobban figyelje a borszcéna rezdüléseit, mert a sikerhez cégér nem fog kelleni.

Hozzászólások

  1. europai mondta

    “Kreinbacher Birtok, Somló – a 2008-as syrah ismét jól sikerült, rhone-i iskola sok bazalttal, jó savakkal.”

    Nagyon reméltem, hogy ezen a rendezvényen, a kiváló 2009-es évjáratot mutatják be.

  2. hegyaljai mondta

    Nem értek azzal egyet, hogy “kissé elkoptatott kézművesség”, mert ez a fogalom soha nem volt objektív módon meghatározva. Tehát kézműves bor nincs, és nem is volt!!!
    Ezzel szemben virágozzon a biobor, a biodinamikus, a környezetkímélő technológiával készülő, az organikus, a terroir-bor. Hogy ezek mik, és kik jogosultak erre garanciát adni, az egy másik kérdés.

  3. Fater mondta

    @hegyaljai: Pontosan erre gondolok én is, hogy nincs definiálva, de sokan puffogtatták már alappal vagy alaptalanul. Ettől pedig elkopott az én szememben.

  4. BZoltan mondta

    @Fater

    Felmerült bennem egy szoft-prvokatív gondolat :) Melyik puffogtatásból volt/van több. Abból amikor valaki méltatlanul, pusztán marketing célból puffogtatja a kézműves jelzőt, vagy abból amikor össztűz alá veszi bárki a magukat kézművesnek tartó bortermelőket?

    Én néha úgy érzem, hogy ezen utóbbi egy kicsit mintha hangosabb lenne. Szerintem indokolatlanul.

    Kézművesnek eredetileg azt az iparos embert hívták aki a kétkezi munkájával állít elő valamilyen terméket. Az ipari forradalom előtti időkben értelemszerűen minden eszköz, ruha, használati- vagy dekorációs tárgy kézműves volt.

    Az ipari forradalom lényege volt az a lehetőség, hogy az addigi drága és így csak szűk rétegek számára elérhető termékek helyett a gépesítésel és a technológia vívmányaival hatékonnyá, olcsóbbá tett termelés nagyobb tömegek olcsóbb kiszolgálását tette lehetővé.

    Azóta persze már tudjuk, hogy a ezen történelmileg szükséges fejlődés nem volt ingyen. A környezetszennyezés, a tömegtermékek silánysága, a társadalmi igazságtalanságok sora és még sorolhatnám hány kevésbé vidám következménye lett ennek az ipari forradalomnak. A történelmi folyamatok nem jók vagy rosszak, olyanok amilyenek.

    De tény, hogy a “termeljünk sokat, gyorsan és olcsón” személeti pontja mára az élet majd minden területén szükségszerűen megteremtette a maga ellenpontját.

    A kézművesség modern kori reneszánsza kivétel nélkül ezt az ellenpontot adja.

    Nem maga a fogalom technokrata definiálási rögeszméje a lényeg, hanem az, hogy a “olcsón, sokat, gyorsan” termelési modellnek alternatívát állítva olyan szemlélettel termeljünk valamit (bármit) ahol a minőség és a környezetért, közösségért való felelősségvállalás magasabb prioritással bír mint a mennyiség, ár és a termelési hatékonyság.

  5. italosztaly mondta

    @hegyaljai: “Ezzel szemben virágozzon a biobor…”

    hadd idézzem Pierre Casamayor szavait:
    “Jelenleg csak a szőlő bioművelése szabályozott, a bioborkészítésé nem. A szó szigorúan vett értelmében biobor nem létezik, ellenben vannak “bioművelésből” származó vagy “bioszőlőből” készített borok.”

    @Fater
    nekem erről a chateau és a birtokbor jutott eszembe. itthon mennyire szigorú az ezekre vonatkozó előírás?

  6. Kántorbandi mondta

    @italosztály: birtok – mindenhol más, éppen az, amit annak neveznek, nem találkoztam még definiált terminológiával, előírással erre.

  7. hegyaljai mondta

    @ italosztaly:
    Jelenleg nincs meghatározva a birtok és a chateau kifejezés használata a magyar borokra. Az EU-nak benyújtandó termékleírásokban sem láttam a szabályozásukra irányuló szándékot.
    Valóban a szabályok a szőlőtermelésre vannak kidolgozva, de az általad javasolt kifejezés túl hosszú, az marketing szempontból nem működik.

Minden vélemény számít!