A lánykérés helyén gondoltam házassági évfordulót tartani egy hosszú hétvége keretében és összekötöttem a kellemeset a kellemessel: szeretett egri pincéimhez is el tudtam látogatni. Ebben a részben dr. Pók Tamás és az Orsolya Pince kerül terítékre.
Rögtön egy summázással kezdeném: Egerben minden rendben van, csendben teszik a dolgukat. Nincs nagy hírverés, de azért a szekér halad (lásd Egri Csillag, Bikavér-fesztivál, stb.) Bár fájó, hogy idén az Eger az MTA-n rendezvény nem lett megtartva, de ez szerintem nem a gazdákon múlt.
Az utóbbi néhány évben vettem magamon észre, hogy ez a csendes, kitartó munka a ?lassú víz partot mos? elve mentén szépen bedolgozta magát a fejembe és egyre gyakrabban kívánom az egrit, főleg a vöröseket. Ami leginkább megfog bennük, az a terroir adta jól felismerhető díszítettség és karakter, valamint a remek savak. Itt magára talál a leányka, az olaszrizling, a kadarka, a kékfrankos, de a syrah és a pinot noir is. Valahogy több a hagyomány, kevesebb a barrique, kitartóan dolgozó kézműves pincék jönnek fel szép lassan a köztudatba és a nagyobb boltok polcaira is. Négy pincét tudtam meglátogatni, nézzük ma az első kettőt.
Dr. Pók Tamás
Igazi kézműves borász, két pincével szinte egymás mellett (egyikben a borturizmus, másikban a technológia). Kicsi és hagyományos pincék ezek, jól látszik, hogy a tapasztalat és a tisztaság megvan, de minden praktikus, hagyományos, nincs fényűzés. Egy jó orgánumú, szakmai alázattal megáldott, elhivatott embert ismertem meg a borászban és úgy gondolom fontos az is, hogy a helyi jelleget, az egri karaktert szeretné megvalósítani, semmi érdekből, vagy piaci nyomásra tett lépést nem éreztem.
A fő prioritások a Nagy-Eged, a Síkhegy és a Pajdos, de szívügye a Rádé és a Nagy-Galagonyás is.
A Nagy-Eged a talaja miatt (csak itt meszes) és a fekvése (~300m tengerszint feletti magasságok) miatt is jellegzetes bort ad. A felső termőréteg erodált és vékony, ezért a szőlőgyökér mélyre küzdi le magát. Ebben Burgundiára hasonlít. A szőlő itt magától is nőne, nem kéne noszogatni, mert szereti a helyet.
A Síkhegy az Eged folytatása, de itt már barna erdőtalaj van vulkáni riolittufa altalajon. Az ültetvényei 55-60 évesek, de máig vitálisak. Itt van a ?standard? leányka és furmint is.
A Pajdos nagyon meleg, katlanszerű terület, Egerhez képest szinte mediterrán. Tufás talajon, a domb tetején vannak a dűlői. Amíg a Nagy-Egeden október közepére-végére esik a szüret, addig a Pajdos általában már szeptember végére készen van és szedhető. Ugyanakkor a nagy-egedi boroknak kell két-három év a fogyaszthatósághoz, a Pajdos borok már két-három hónap alatt is elérhetik azt az állapotot, hogy palackba kerüljenek. Tamás szerint egyébként a Pajdosnak szintén van egy jellegzetes Pajdos-íze, a dűlőkarakter itt is adott.
Nem sokat beszélgettünk a múltról, de említeni muszáj: korábban a Pók-Polónyi, majd a Kovács Nimród neve által fémjelzett pincéknél dolgozott (egy ideig Tarnóczi Zolival is együtt). A viszony máig jó, egyébként az egrieknél nem nagyon találkoztam torzsalkodással, odamondogatással sehol sem. Hordómintákat kóstoltunk, majd néhány palackos tételt.
Pók Tamás Leányka 2011 ? Első töltésű Ézsiás hordóban volt, a kóstolás idején még erjedőfélben. Három-négy nap héjon erjesztés után került oda. Az illata fehérbarack, sok gyümölcs, majd komoly, hordóból eredő vaníliásság után sósság keretezi. Szájban lendületes savak, újból sok fehér húsú gyümölcs, fehér színű asszociációk minden mennyiségben. A savra szüretelt verzió leghamarabb őszre lesz kész, komoly anyag finom zöldfűszerekkel és mineralitással a lecsengésben.
Pók Tamás Kékfrankos 2011 ? A Pajdos-dűlő termése, az almasavbomlás vége felé kaptuk el: friss szilvadzsem, füst, frissen cserzett bőr és meggybefőtt. Izgalmas ásványos-fahéjas tónusokat is mutat. Szájban az almasav még picit odakarcol neki: nem lettek leszedve a levelek, ezért nem égtek el a savak sem. Vibráló, földes-fűszeres, meggyes bor, karcsú test, jó felépítmény, a puha tannin egyáltalán nem jön a képbe, ahogyan az alkohol is rendkívül moderált.
Pók Tamás Kékfrankos 2011 ? A Nagy-Egedről származó tétel karakteres bor, tipikus egedi, sok földes-ásványos első illatérzettel, tiszta konyhai fűszerességgel, sóval, cseresznyével és számomra némely osztrák borból ismert grafitossággal. Ízben harmonikus, koncentráltabb, mint pajdosi testvére. Jelenleg a két bort a savszerkezet különbözteti meg a koncentráción felül: mindkettő feszes, kissé nyers, de most égbekiáltó különbség nincs. A sav hogyan tud alakulni majd és a többi pillér hogyan igazodik hozzá, ez lesz a kérdés. Amikor az ornamentika is szépen kialakul, akkor lesz letölthető.
Pók Tamás Pajdos 2011 (kadarka-kékfrankos) ? Finom ribiszke, egres, zöldfűszer és eperhab (frissesség miatt) az illatban. Második szippantásra tele van a kadarka jó fűszereivel. Jó ivású bor, nem túl testes, arányos, kedves és kerek. Kis tannint tesz a kékfrankos a végére és a fűszerek mellé némi csokit a hordó is.
Pók Tamás Pinot Noir 2011 ? Kissé zárkózott illatú, visszahúzódóbb napján kaptuk el. Szájban vidám, krémes bor, ibolyás-rumosdiós, finom struktúrával. Az öreg magyar hordók szépen tesznek alá, nem veszti el légiességét, a hossza is megfelelő.
Pók Tamás Nagy-Galagonyás Kékfrankos 2009 ? Tiszta, finoman animális, érett vörös bogyós gyümölcsökkel bíró illat, amiben egy fűszeres-szamócás másodlagos vonal is kibontakozik. Meleg karakterű, érett alapanyagra építkező, jó savú kékfrankos, összetéveszthetetlen egri aromákkal. A tannin is érett, selymes, a hossza szép, a hordó kerekíti a lecsengést. Van benne valami férfias tartás.
Pók Tamás Rigópohár (furmint-hárslevelű) 2009 ? Új Ézsiás hordóban pihent a bor, nagyon sok finomseprős (battonage) és vanília-aroma mutatkozik. Az alapanyag szép lehetett, van benne egy kis szikárság, de az érlelési aromák kerekítik. Viszonylag vastag, a hordós tónusokat ellenpontozza a sok sav és a könnyed ásványosság. Megvan a hossza is és ezzel minden adottsága, hogy piacos tétel legyen (esetleg elhódítson a másik oldalról pár chardonnay-fant).
Pók Tamás Leányka 2009 ? Hordófűszerek, krémes gyümölcsösség az illatban. A korty tiszta, de komoly anyag, még lendületes, élénk és puha savak támasztják. Fehér alma, nyári alma, roppanós barack, ánizs és hordós krémesség. Van vastagsága, nem az a törékeny kis leányka.
Szép terroirborok, érződik a természetközeli szemlélet és a hely tisztelete. Este a szállásra magammal vittem pár nyitott palackot és három estén át kóstolgattam őket. Leírást nem készítettem, de a Nagy-Eged Kékfrankost 2009-ből jó szívvel ajánlom, ahogyan a Pajdost és belépő-kísérletező szinten a Négykezest is.
Orsolya Pince
Aki ismeri Orsolyáékat, az tudja, hogy milyen heroikus munkát folytatnak Ostoroson. A borászatból és a borászatért élnek, emellett jó design és precizitás jellemzi a boraikat. Ami hír, hogy szépen készülget a pince melletti, lakni való ház és hordóban a 2011-esek, a munka nem állt meg.
Aki nem ismerné őket, azoknak a fő irányvonalakat megadnám: fiatal házaspár két ? már nem is olyan pici ? gyermekkel, akik mindent a legtermészetesebben csinálnak a szőlőben és pincében egyaránt, tíz hektáron dolgoznak (Görbesoros, Hermány, Tag, Kutyahegy, Macskás-tető, Síkhegy, Nagy-Galagonyás, Geszt). Családi pince, a szó legjobb értelmében, a maguk útját járhatják, legyen ez inkább többször előny, mint hátrány.
A 2011-es tételek mind hordóminták voltak, a többi már forgalomban lévő, palackos tétel volt.
Orsolya Chardonnay Pezsgő 2009 ? Ez is Szentesi Józsefnél készült, mint sok más társa, viszont azok közül, amit eddig a most felkapott pezsgősorozatból ittam, ez tetszett a legjobban. Nagyon elegáns illat, finom champagne-i élesztősséggel, kenyérhéjas, péksüteményes villanásokkal. A struktúra jó, a gyöngyözés közepes méretű és hosszú, aromái a kekszes-fűszeres-citrikus vonalon mozognak. Jó tartású, szájban puha, lecsengésében kis konyakossággal. Érdemes megkóstolni.
Orsolya Abrakadabra 2011 (70% olaszrizling és 30% leányka) ? Friss, minerális, fűszeres illatok. Nagyon tiszta, precíz anyag csonthéjasokkal, olajos magvakkal, izgalmas gyógyfüvességgel. A korty is friss, szinte ropog. Savai érettek, gyümölcsei tiszták és frissek. A test közepes nagyságú, viszont az anyag koncentrált. A lecsengés egyértelműen az olaszrizling jegyeit hordozza, hosszan megmarad.
Orsolya Kutyahegyi Zweigelt 2011 ? Harsány fűszerek, kicsattanóan vidám bor, elegáns kékfrankosra emlékeztet inkább. Friss meggyel, feketeborssal csábít, bőséges és finomszemcsés tanninja nem bántó, a finist jól viszi az enyhén fanyarkás, roppanó vörös gyümölcsös vonal. Nagyon terroirbor és nagyon Orsolya is egyben, rég kóstoltam ilyen jó zweigeltet.
Orsolya Nagy-Galagonyás Kékfrankos 2011 ? Hersegően fűszeres, tiszta bor, intenzív aromákkal, enyhe csokoládéval, szájban sok édesfűszerrel. Savvezérelt, még idő kell neki, hogy a csúcsra érjen.
Orsolya Olaszrizling 2010 ? Hársvirág és méz (töppedt szemek is voltak bőven), nagyon határozott sav, törkölyös-vilmoskörtés aromák. Érdekes, egyedi bor egy nehéz évből.
Orsolya Kettőezertíz 2010 (kékfrankos-pinot noir-syrah) ? Ebből az évjáratból ezek sikerültek vörösben és kerültek bele egy jó árú házasításba. Hecsedli, ibolya, só és füst, izgalmas (szinte a jó Orsolya kadarkák erényeire emlékeztet). A savakat sikerült megregulázni, finoman bőrös, fűszeres aromái mellett egy könnyed, szinte légies bor maradt, lecsengését pedig a pinot noir virágos-piros jegyei uralják (a sav ugyan bőséges, de a regulázott alatt elsősorban azt értem, hogy vakon nem tippelném 2010-esnek).
Orsolya Pinot Noir 2009 ? Finoman florális illatokkal mutatkozik be, főleg a kék szirmúak mutatják magukat. Visszafogott, fejteni való, amiben a tiszta szamóca és málna is felbukkan, majd az ásványosság is. A bor érett savú, jól strukturált, tanninja nincs jelen. Elegáns, komplex, nem túl szikár anyag némi fűszerességgel és pici túlérési érzettel.
Orsolya Syrah 2009 ? Szilvadzsem, konyak, toast és füstölt hús az illatban. A kortyban kicsit szétáll a sav, enyhén szörpös, feketebogyós, tanninja bő, lecsengése nem túl hosszú. Nem rossz, de volt és lesz is jobb syrah Orsolyáéknál.
Orsolya Tehéntánc 2009 (kékfrankos-merlot-cabfranc) ? Bikavér a javából. Értem ezt némi pikírt éllel és igen pozitívan. Friss cserkó, már az illatban vibrálás, kékfrankos alapon vezetett, harmonikus bor, remek és igazán egri fűszerekkel, jó struktúrával. Minden a helyén, van friss gyümölcs is, hossz is, férfiasság is. Igazi vitális bor.
Orsolya Százrejtekű 2009 (merlot-cabfranc-syrah) ? Fricska a régi bikavér-szabályozásnak. Meleg karakterű bor sok sötét bogyós gyümölccsel, áfonyával. Szájban jó tannin, szegfűszeg, szilva, némi édesség, puha felszín, konyakosba forduló finis. Izgalmas bor, fogyasztásra érett.
Orsolya OrsiZoli 2007 (syrah-merlot-zweigelt) ? Aszalt fekete gyümölcsösség, érett, finoman húsos, feketeborsos, fűszeres anyag. Komplex ízvilág, jó arányokkal, ?minden a helyén? érzetem van újfent, ráadásul úgy tűnik az elmúlt öt év csak hasznára vált. A Tehéntánc mellett a másik kedvencem volt vörösben.
Természetes, tiszta, egyedi borok ezek, méltán találkoznak a borértő közönség szeretetével. Zoli szerint pedig csak most kezdődik egy újabb háromszáz éves periódus, mert ugyan sokat tanultunk az elmúlt húsz évben is a saját hibáinkból, legalább két generációnak még fel kell nőni a letisztuláshoz. A világ nyitottabb, az információ áramlása gyorsul. A fejlődéshez idő kell, én szívesen várok.
(A második részben a frissen elkészült Gróf Buttler és a Balga Pincékről lesz szó.)
